Életrajz
   
 
Szabad György

Az Országgyűlés alelnöke: 1990. május 2. - 1990. augusztus 3.
Az Országgyűlés elnöke: 1990. augusztus 3. - 1994. június 27.

1924. augusztus 4-én született Aradon, mint maga fogalmazta: "magyarnak születtem a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának születtem az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén". Édesapja kereskedelmi és gyáripari tevékenységet folytatott.

Édesanyja Blantz Erzsébet. Első felesége Szegő Judit könyvtáros, második felesége Suján Andrea tanárnő, leányuk Júlia Anna, egyetemi hallgató.

1932-ben családja Kolozsvárról Budapestre települt át, s itt érettségizett 1942-ben. 1942 és 1944 között kertésztanonc, 1944-ben behívták munkaszolgálatra.

1944 októberében századától megszökött, a nyilasuralom idején bujkált.

A front átvonulásakor orosz katonák "málenkij robotra" vitték, de sikerült megszöknie 1945 márciusában.

Még 1945 januárjában belépett a Független Kisgazdapártba, de Sulyok Dezső 1946. márciusi kizárása után kilépett a pártból. A háborús viszontagságok miatt tanulmányait csak 1950-ben tudta befejezni az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, történelem-levéltár szakon. 1949 és 1951 között az Országos Levéltárban dolgozott. 1951-től 1954-ig a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíjasa volt. 1954-től az ELTE Bölcsészettudományi Kara Újkori és Legújabb Kori Magyar Történelem tanszékén adjunktus, 1956-tól docens, 1970-től egyetemi tanár, 1994- től nyugalmazott professzor. 1955-ben történelemtudományi kandidátusi címet szerzett a tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom történetével foglalkozó monográfiájával. A Magyar Történelmi Társulatnak 1947-től, az Agrártudományi Egyesületnek és a Magyar Levéltárosok Egyesületének megalakulása óta tagja.

1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának, illetve a Történészek Forradalmi Bizottságának tagjává választották, emiatt később zaklatásokban volt része.

1956 után a nemzeti és demokratikus törekvések XIX. századi történetét kutatta, így vált a magyar polgári átalakulás történetírójává. Akadémiai doktori értekezését 1969-ben védte meg a Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-1861 című monográfiájával. 1982-től az MTA levelező tagja lett, székfoglalóját Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában címmel tartotta meg. Számos könyve, tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelveken. 1985 és 1990 között a Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottság elnöke, 1990-től tagja. Részt vesz az MTA Történettudományi Bizottságának munkájában.

1987-ben felszólalt az első lakiteleki tanácskozáson, és aláírta a nyilatkozatot.

A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1987. szeptember 27-től 1996 márciusáig tagja. 1989 márciusa és 1994 között az MDF Országos Elnökségének tagja. Az MDF tárgyalódelegációjának egyik vezető személyiségeként kezdettől fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, majd 1989 júniusa és szeptembere között az állampárttal folytatott tárgyaláson is, a plenáris és politikai középszintű üléseken ugyanúgy, mint a jószolgálati bizottságban.

1990. május 2. és 1998. június 18. között országgyűlési képviselő volt.

1990-ben az MDF budapesti területi listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyűlés első alelnökévé választották. Mivel Göncz Árpád házelnök egyúttal ideiglenes köztársasági elnök is lett, így Szabad György töltötte be - megbízottként -a házelnöki tisztséget. 1990. augusztus 3-tól a ciklus végéig az új magyar demokrácia országgyűlésének választott elnöke.

Az ő elnökletével működő országgyűlés 1990. június 19-én módosította az alkotmányt, mely kimondta, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, ahol a gazdaságban a piacgazdaság érvényesül. Folytatva 1989 "sarkalatos törvényeit", megalkotta a demokratikus jogállam intézményrendszerének jogi alapjait, valamint számos, a gazdasági rendszer működéséhez nélkülözhetetlen törvényt is hozott. Három kárpótlási törvény született, döntöttek a volt egyházi ingatlanok visszajuttatásáról, állami tulajdonnak önkormányzati tulajdonba adásáról, a munkanélküli ellátásról, a közalkalmazottak, köztisztviselők jogállásáról, megszületett az adatvédelmi és az abortusztörvény.

Szabályozták az állampolgárságot, elfogadták a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, a bevándorlási, a honvédelmi, a rendőrségi, az akadémiai törvényt, és létrehozták az ún. ügynöktörvényt is.

Szabad György házelnöki teendői, ügyrendi kérdésekben tett felszólásai mellett emlékezetes beszédeket mondott képviselőként is: az Alkotmány 1990. júniusi módosításakor az ún. "címervitánál", illetve a helyi önkormányzatokról, a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatok, valamint a honvédelmi törvény módosításának vitájakor.

Hozzászólt a világkiállítás Budapesten 1996-ban tervezett megrendezéséről, a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság közötti baráti és jószomszédsági együttműködési szerződés ratifikálásakor, illetve a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmének beadásáról szóló javaslat vitájakor. Valahányszor képviselőként kért szót, szinte mindig párhuzamot vont a magyar történelem és a kurrens törvényjavaslat kö- zött, a magyar parlamentarizmus múltjának átfogó ismeretével segített képviselőtársainak a törvényalkotás útvesztőiben eligazodni.

1991. január 7-től a Széchenyi István Emlékbizottság tagja, 1993. szeptember 8-tól a Kossuth Emlékbizottság elnöke volt.

1994-ben az MDF országos listáján ismét bejutott a parlamentbe. 1994. június 28. és 1996. március 11. között az országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának, 1995. november 7-től 1996. április 15-ig a kulturális és sajtóbizottság tagja volt.

1996. március 4-én, a X. országos gyűlés után kilépett az MDF-ből, és alapító tagja lett a Magyar Demokrata Néppártnak. 1997. február 24. és 1998. június 17. között az MDNP parlamenti frakcióvezető-helyetteseként tevékenykedett.

A plenáris ülések aktív résztvevője volt ebben a ciklusban is. Több százszor felszólalt törvényjavaslatok és határozati javaslatok vitájakor, ügyrendi kérdésekben, napirenden kívül, valamint sok interpellációja is elhangzott.

Különösen az ún. "levéltári" törvényjavaslatnál, a közoktatásról szóló törvény módosításakor és a felsőoktatással kapcsolatos javaslatok vitáinál, illetve nemzetközi szerződések, egyezmények tárgyalásakor mondott beszédei nevezetesek. Napirenden kívüli felszólalóként politikusokra, történelmi személyekre, történelmi eseményekre emlékezett, aktuális gazdasági és közérdekű tényekre, történésekre hívta föl a figyelmet.

1998-ban képviselőjelölt, de az MDNP nem jutott be a parlamentbe. 1998-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja. Az MDNPnek 2001-ig maradt tagja.

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett, A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése és kockáztatása Magyarországon 1848-1867 címmel tartotta székfoglaló előadását.

Sok cikket, tanulmányt írt különféle szakfolyóiratokba és más lapokba.

Forrás: Jónás Károly - Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002. Argumentum Kiadó 2002.

KITÜNTETÉSEI

Akadémiai Díj (1965 és 1973)

Európai Parlament emlékérme (1991)

A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (2000. 08. 19.)

link a képviselői oldalra életrajza a „Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002” c. almanachból