VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindazt az érzelmi kötődést, amely mind önt, mind pedig a társulat néhány tagját - jó néhány tagját, mondhatom nyugodtan - az elnevezéshez kötötte, köti, azt megértem, mint azt már elmondtam a társulat ülésén is. Megértem azért, mert nagyon sok mindent állt ki, főleg 1998-at megelőzően néhány esztendőben a Nemzeti Színház társulata, amikor bár már felvetették a név változtatásának szükségességét, ám garanciákat további működésükhöz nem adtak. Másrészt megértem a társulat részéről, hiszen szívvel-lélekkel végezték dolgukat, másként nem lehetett volna, nem lehetett továbbvinni azt a szellemiséget, amelyet ön Németh Antaltól idézett.

Ugyanakkor két részre bontanám az ön által elmondottakat, és szeretném kiegészíteni mindazt, amit ön elmondott. Egyrészt szeretném kiegészíteni azzal, ami talán a legfontosabb, és amit maguk a társulat tagjai 1998 augusztusában már kértek, hogy szeretnének végre véglegeset tudni a saját sorsukról, kérik - és ezt májusban az ön által is említett művészeti tanács megerősítette egy levelében -, hogy szülessen mihamarabb döntés a sorsukról, mert közel 400 ember munkaviszonya függ ettől, jó néhány idős művészé és korábbi Nemzeti Színházhoz kötődő személyé, a sorsuk, az életük, családjuk élete függ ettől. Ezért tartottuk szükségesnek azt a legelején elmondani, hogy a Nemzeti Színház - szeptember 1-jétől Pesti Magyar Színház - költségvetési támogatása nem csökken, fel sem merült az, hogy egyetlen fillérrel csökkenjen; másfelől a nemzeti intézményi státus, tehát a kiemelt státus megmarad az intézmény számára; harmadrészt a Nemzeti Színház örökös tagjai, akiket a társulat tagjai választanak, e címet továbbra is viselhetik életük végéig, és az eddigi méltánytalan, havi 2 ezer forintos juttatást, kiegészítést, pótlékot - éppen a művészeti tanács javaslata alapján - a minimálnyugdíj szintjére kívánjuk felemelni. Tehát anyagi, szervezeti és működési biztonságot tudtunk nyújtani e színház számára.

Ezt azért volt szükséges elmondani, mert erről ön, képviselő úr, nem szólt, és azt hiszem, ezek fontos tények.

Ami a másik részét illeti: egyfelől maga a polgári törvénykönyv beszél úgy, hogy ugyanazon tevékenységre két elnevezés annak kiküszöbölése érdekében nem használható, hogy ne lehessen ugyanazt a tevékenységet egy másik intézmény által működtetett tevékenységgel összekeverni. Nem akartuk azt, hogy a Nemzeti Színház Részvénytársaság létrehozatalát követően az a fajta különböző tevékenység, amit 2002 márciusáig reményeink és szándékaink szerint a Nemzeti Színház Részvénytársaság végez, vagyis hogy felépíti az új Nemzeti Színház épületét, és közben megszervezi az első előadáshoz szükséges társulatot... - hiszen az előző kormánnyal ellentétben mi nem kívánjuk a Nemzeti Színház igazgatóját évekkel előtte már kinevezni és aztán a következő kormány nyakába varrni - megadjuk a lehetőséget arra, hogy a következő kormány nevezze ki a Nemzeti Színház igazgatóját. Tehát azt a kettősséget szerettük volna elkerülni, hogy bárki az építkezés kapcsán bármilyen Nemzeti Színházra vonatkozó megállapítást a társulatra vagy a működő intézményre vonatkoztasson és viszont.

A hosszú távú garanciát a társulat számára biztosítani tudtuk. A Nemzeti Színház felépítése, mint az ön bizonyára tudja, megkezdődött, ténylegesen is megkezdődött, ugyanakkor a Pesti Magyar Színház, amely névben 1837 és 1840 között a Nemzeti Színház elődje volt, természetesen működik, azzal a nemzeti színházi repertoárral, amelyet eddig vitt és amit ezután is vinni kíván.

 

 

(15.40)

 

Végezetül pedig engedje meg, hogy az ülést követően vagy a következő munkanapon átnyújtsam önnek azokat a dokumentumokat, amelyeket éppen a művészeti tanács juttatott el hozzánk, és amelyet szó szerint, mindenféle változtatás nélkül a módosított alapító okiratba átemeltünk. Tehát mindazok a kérések, amelyek a garanciára és a szellemiségre vonatkoznak, természetesen bekerültek az alapító okiratba, anélkül, hogy bármilyen módon a "nemzet" szót vagy a nemzeti eszméhez való ragaszkodást elvetettük volna. Képviselő úr, azt gondolom, két éve ennek megerősítésén dolgozunk, annak érdekében, hogy minél többen ezt az eszmét képviselve lépjünk át a harmadik évezredbe. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage