Tartalom Elõzõ Következõ

SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokrata képviselõcsoport úgy véli, hogy a kárpótlás ügyének a Ház napirendjére tûzése a rendszerváltás fontos fordulópontja lehet, és a magunk részérõl mindent megteszünk, hogy valóban azzá váljék. Szerintünk a kárpótlás kötelezettségét nem ímmel-ámmal kell elfogadni, nem szabad félrevezetõ módon olyan kárpótlási eszközöket alkalmazni, amelyek az érintettek becsapását, netán újbóli kisemmizésüket is eredményezhetik. A Szabad Demokraták Szövetsége abból indul ki, hogy a kárpótlást egy nagy nemzeti ügybe, a privatizáció radikális meggyorsításába, a magántulajdonon alapuló korszerû piacgazdaság kialakításának irányába teendõ, alaposan kidolgozott lépéssorozatba kell beilleszteni. Ezzel lehetségessé válik maguknak a vagyonban megkárosítottaknak a szélesebb körû és nagyobb mértékû kárpótlása, továbbá a vagyoni kárpótlás kiterjesztése az elmúlt rendszer politikai elítéltjeire. Végül ugyancsak lehetségessé válik az, hogy vagyonjegyek formájában bizonyos kárpótlást minden magyar állampolgár kapjon azért, mert az elmúlt év megnyomorította. (Taps a bal oldalról.) Szeretnék röviden reagálni Kónya Imrének a még el sem mondott felszólalásomhoz tett megjegyzésére. Azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum olyan kárpótlást akar, amely a magyar néppel szemben történt történelmi igazságtalansághoz kapcsolódik. Ellentétben velünk, akik nyilván nem is látunk semmiféle történelmi igazságtalanságot. Körülbelül ezt éreztem ki Kónya Imre beállításából. Kónya Imre a magyar néppel szemben történt igazságtalanság kárpótlásához kapcsolja a volt tulajdonosok és kizárólag a volt tulajdonosok kárpótlását. Meg szeretném mondani, hogy mi is a magyar néppel szemben történt igazságtalanságot látjuk. Ennek megfelelõen mi a kárpótlást ki szeretnénk szélesíteni, a kárpótlást részben tulajdonosi veszteségekhez, részben a múlt politikai elítéltjeinek az ügyéhez szeretnénk kötni, részben azonban állampolgári joggá szeretnénk tenni. Úgy gondoljuk, hogy ideje elindítani egy állampolgári vagyonjegy-programot, ezzel a privatizáció ügye, a gazdasági rendszerváltás ügye valóban beindulhat. (Taps az SZDSZ soraiból.) Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen gazdaságpolitikai fordulat megvalósítható. Ebben az esztendõben a volt KGST-kereskedelem piaci alapokra helyezõdésével véget ér azoknak a szakemberek által már régen ismert, elkerülhetetlen csapásoknak a sorozata, melyek hozzájárultak az életkörülmények széles rétegeket érintõ romlásához. Ez nem jelenti azt, hogy jövõre eljön a Kánaán, de az országot elárasztó romboló pesszimizmusnak ideje véget vetni. Jövõnk alakulása tõlünk függ, és távolról sem csak az Országgyûléstõl vagy a Kormánytól, hanem mindannyiunktól. A privatizáció meggyorsítása olyan módon, hogy részben az elõzõ rendszerben megkárosítottaknak, részben minden állampolgárnak juttatjuk az állami vagyon egy jelentékeny részét, jelképes cselekedet is. Az állam helyett az ország népe fog gazdálkodni azzal a hosszú idõn keresztül társadalmilag hazudott tulajdonnal, amely eddig csak névleg volt az övé. A tulajdonviszonyok ilyen gyökeres átalakításával, az ország polgárosodásával a központi hatalom gazdasági szerepe csökken, és ez így is van rendjén. A rendszerváltás nem jelentheti azt, hogy egy új kormány gazdálkodik az állami kézben összpontosított vagyonnal. Az eddigi lassú privatizáció nem kielégítõ, nem vezet sehova sem. Ha arra várunk, hogy magától legyen fizetõképes a bel- és külföldi kereslet az állam üzleti vagyonára, akkor tovább folytatódik a nemzet vagyonának pazarlása, és a korrupciós veszélyek ellen nem lehet igazán hatékonyan fellépni. A gyorsított privatizálás állampolgárokat juttat vagyonokhoz, akik azzal egyébként nem rendelkeznének. Ez szerintünk nem nehezíti, hanem könnyíti a külföldi adósság kezelését, hiszen a polgárosodó, megalapozottabban fejlõdõ gazdaságba szívesebben jön a külföldi befektetõ. Hölgyeim és Uraim! Itt történelmi jelentõségû teendõkrõl van szó. Megoldásunkban az egészbõl kell kiindulni, az egész nagy átalakítás kereteit kell megteremteni. Nem szabad egyes részeket kiragadni, nem szabad két párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Független Kisgazdapárt szûk kompromisszuma alapján hibás, elkapkodott részmegoldásokkal lejáratni az állampolgárok tulajdonhoz juttatásának ügyét. A benyújtott kárpótlási törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége ilyen hibás részmegoldásnak tartja. Ez a törvényjavaslat csak azoknak a számára nyújt kielégítõ megoldást, akik ma is abban a helységben laknak, ahol a földjüket elvették, magát a földet akarják visszakapni, és a megmûvelésérõl is gondoskodni kívánnak. Mindenki másra nézve hátrányos ez a törvényjavaslat. Hátrányos benne az, hogy a százezer forintnál nagyobb károk esetében gyorsan csökkenõ hányadú a kárpótlás, félmillió forint felett már csak 10%-os, és ötmillió forint a plafon, mégpedig volt tulajdonosonként, ami egy-egy örökösre számítva általában ennél is kevesebb. Ne feledjük, itt nem nemzeti ajándékról van szó, hanem a jogtalanul elvett tulajdonért való kárpótlásról. Természetesen az ország adott körülményei között nehéz lenne elképzelni mondjuk 50-100 millió forintos kárpótlásokat, de az ötmilliós értékhatár jelentõs emelése megfontolandó, s a kárpótlás degresszivitását is enyhíteni kellene, ami már lehetõvé tenné a közepesen nagy házak, üzemek, földek közel teljes értékének a megtérítését. A törvényjavaslatban a kárpótlási jegy mint ötlet a kezelési technikára nagyon szerencsés. Ehhez gratulálunk a Kormánynak. (Taps az MDF soraiból.) Nem fejeztem még be! (Derültség.) A konkrét megoldással azonban baj van. Elfogadhatatlan a lakossági megtakarításokénál alacsonyabb kamatláb, amely ráadásul nincs is világosan meghatározva. Az államadósság kamata, amelyrõl a törvényjavaslat szól, csak valamifajta átlagát jelenti 9, 22 és egy magasabb százaléknak, de nem tudjuk, milyen átlagát. Ugyancsak elfogadhatatlan a kárpótlási jegyek állami tulajdonra való átváltásának többszörös korlátozása. Az Állami Vagyonügynökségnek szerintünk nem lehet joga arra, hogy - ahogy ez a törvényjavaslatban áll - akár 5%-ra is korlátozhassa egy-egy vállalat tõkéjének kárpótlási jegyért eladható hányadát. Ez nem is józan érdeke szerintem senkinek. Nem kevésbé helytelen a kárpótlási jegyek idõleges - egy-egy naptári év felére is kiterjeszthetõ - kizárása az állami vagyon vásárlásából. Mindezek a korlátozások oda fognak vezetni, hogy a kárpótlási jegyek névértékük egyharmadán vagy netán még olcsóbban fognak spekulánsok kezébe kerülni, akik majd kivárják, míg elõnyösen válthatják át õket állami tulajdonra. Vajon a spekuláció ilyen mesterséges táplálása nem fog-e jogos felháborodást kelteni a lakosságban? A kárpótlási jegy konkrét formáján, kezelésén változtatni kell, mert úgy, ahogy ezt most kialakították, kárpótlási jegy helyett inkább talán károkozó és spekuláns jegynek lehetne nevezni. További súlyos probléma a kárpótlásra jogosultak körének a meghatározása. A jogtalanságok kezdetét nem lehet a '49. június 8-án összeült Országgyûlés tevékenységéhez kötni. Azt megelõzõen is tömegesen sor került például olyan államosításokra, amelyeknél kárpótlást ígértek, de az ígéretet sohasem teljesítették. Ez a Kisgazdapárt idején volt. Emellett súlyos sérelmeket szenvedtek például a magyarországi németek, éspedig nemcsak azok, akikat kitelepítettek, hanem azok is, akiket "csak" vagyonuktól fosztottak meg. Ugyancsak jogos kárpótlási igényeket támasztanak azok, akiket igazságtalan ítéletekkel személyes szabadságuktól fosztottak meg. Nyilvánvaló, hogy ez is magával vont vagyoni jellegû károkat is. Tisztelt Ház! Az elmondottakból kiindulva a Szabad Demokraták Szövetsége a következõket javasolja az Országgyûlésnek: a hibás részmegoldást nyújtó, bármilyen késedelmesen, mégis elkapkodva benyújtott, megfontolatlan törvényjavaslatot alapvetõen módosítsuk. Váljon ez nagyrészt kerettörvénnyé a privatizáció meggyorsításáról, ezen belül az állampolgári jogú tulajdonjuttatásról és a vagyoni kárpótlásról. Ez egy csomagterv elõkészítését jelentené, amely alapos, intenzív munkát követelõ elõkészítéssel a jövõ év elején már végrehajtásra kerülhetne. Mi természetesen készek vagyunk egy ilyen csomagterv elõkészítésében közremûködni. Állampolgári jogon személyenként legalább 20 ezer forint értékû vagyonjegyet lehetne kiosztani. (Taps az SZDSZ soraiból.) Ez egy átlagos, 4 tagú családban 80 ezer forintot jelentene. Ez már olyan tõke, amelynek a hasznosítására már érdemes odafigyelni. Ez országosan közel 210 milliárd forint. Ugyanakkor a kárpótlásra fordítandó 70 milliárd forintos összeget is legalább a másfélszeresére kell emelni. Ebbõl a kárpótlás korlátai valamelyest tágíthatók, és már juttatható a '49 elõtt megkárosítottaknak, a volt politikai elítélteknek és más súlyos károkat szenvedett csoportoknak is. A privatizáció gyorsításában és technikjának kialakításában abból kell kiindulni, hogy a kárpótlási és vagyonjegyek a többi bel- és külföldi kereslettel, pénzforrásssal egyenrangú helyzetbe kerüljenek. Az állami vagyon közvetlen vásárlásán túl nagy szerepet kapnának a részvényvásárlások, valamint ezek közvetett, a nyugati világban nagyon elterjedt formája, a befektetési társaságokban való részesedési vásárlások. Ilyen befektetési társaságok már az elõkészítés szakaszában tömegesen alakulnának, egymással versenyeznének, és késõbb bizonyos szerepet játszanának a vállalatok vezetésében. Jelentõsen megnövekedne - erre külön rá szeretnék mutatni - a külföldi szakmai befektetõk érdeklõdése a magyar tõkepiac iránt, hiszen számukra rendkívül kedvezõ, ha társtulajdonosai kisrészvényesek, akik részvényeik értékének és osztalékának növelésében érdekeltek. Különös körültekintéssel kell kidolgozni annak biztosítékait, hogy a kárpótlási és vagyonjegyek kibocsátása minél kevésbé növelje az inflációt. Ez mellesleg magára a törvényjavaslatra, így, ahogy benne van, ugyancsak érvényes, és itt elég komoly problémák vannak. E jegyek értékállandósága, megfelelõ kamatozása és privatizált állami vagyonra való garantált átváltása politikai, társadalomlélektani, felvilágosítási kérdés is, a gazdasági viszonyok és folyamatok általános rendezettségének kérdése is, de közvetlen törvényhozási és szervezési feladatokat is jelent. A jegyek fogyasztásra való átváltását nem kell, mert gyakorlatilag lehetetlen, teljesen megtiltani. Ugyanakkor ésszerûen korlátozni szükséges, és ellenérdekeltséget kell vele szemben teremteni. Tisztelt Ház! Az állampolgárok tulajdonlásba való bevonását, a kárpótlás önmagában is szélesítendõ ügyét mi, szabad demokraták ki szeretnénk szélesíteni, nemcsak a szabad demokraták, hanem más pártok gazdasági szakértõi is felvetették. Úgy gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erõinket e javaslat megvalósításának érdekében. A mi konkrét elképzeléseink a napokban megjelennek a sajtóban. Kérünk mindenkit ezek szakmai bírálatára. Kérem képviselõtársaimat, fontolják meg, nem tudják-e támogatni ezt a programot, nem lehetne-e ez a gyökeres tulajdoni átalakítás egy olyan lépés, amelyben mindannyian egyetérthetünk, és az ország egyetértését is megszerezhetjük. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Homepage