A képviselõ által benyújtott irományok
|
Szabó György (MSZP) Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. sz., Szerencs központú választókerület 1947. augusztus 12-én született Miskolcon. Édesapja, Szabó Sándor (1921) kohászati szakmunkás volt a Lenin Kohászati Mûvekben. 1948-ig a Szociáldemokrata Pártban politizált, a párt megszûnése után pártonkívüli maradt, csak az 1960-as években lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Édesanyja, Róna Erzsébet (1922) háztartásbeli. Öccse, Sándor (1956) liftszerelõ. 1971-ben nõsült, felesége Békefi Julianna közgazdász-szociológus, egyetemi oktató. Két gyermekük van, Viktor (1972) és Ervin (1975) egyetemi hallgató. Az általános és a középiskolát Miskolcon végezte, 1965- ben a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1972-ben a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem ipargazdasági szakán közgazdászoklevelet szerzett. 1987-ben a Politikai Fõiskolán elvégezte a politikai szociológia szakot. Élete során eddig mindig a közigazgatásban dolgozott. 1972-tõl Szolnokon, a megyei tanács tervosztályán fõelõadó, területfejlesztéssel és lakásgazdálkodással foglalkozott. 1976-ban Miskolcra került, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácson szintén a tervosztály fõelõadójaként alkalmazták. Még ebben az évben csoportvezetõvé nevezték ki, majd 1979-ben, miután belépett az MSZMP-be, osztályvezetõ-helyettes lett. 1986-ban a megyei tanács pártbizottságának a tagjává választották. Az 1988. májusi pártértekezletet - reformközgazdászként is - fordulatként élte meg. Júliusban öt jelölt közül, közvetlen szavazással a megyei tanács intézményei pártbizottságának függetlenített titkárává választották. Ösztönzésére jelent meg 1988-ban a megyei tanács lapja Megyeháza címmel. 1989-ben alapszervezetével elsõként csatlakoztak a megyében megalakult reformkörhöz. 1989. július 13-án a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökévé választották. A reformszövetség javaslatára 1989-ben küldött volt a Magyar Szocialista Párt alakuló kongresszusán, 1989. október 6-án beválasztották az országos elnökségbe. 1990. május 17-ig volt az elnökség tagja, a párt önkormányzati ügyvivõjeként dolgozott. Egyik kidolgozója volt a szocialista párt önkormányzati koncepciójának. Az 1990. évi országgyûlési választásokon pártja Borsod- Abaúj-Zemplén megyei területi listáján képviselõ lett. 1990. május 3-tól az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi állandó bizottság tagja volt. Az 1990. évi önkormányzati választások után, 1990. december 18-án a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés elnökévé választotta, ezért 1991. január 14-én lemondott mandátumáról. Szervezõje volt a Megyei Önkormányzatok Szövetségének, amelyben az egyik társelnöki funkciót is betöltötte. A megyei vezetés tudatos politikát folytatott a borsodi iparvidék válságának a kezelésére, a térség hátrányainak csökkentésére. Az országban elsõként hoztak létre vidéki központú bankot. Alapítványokkal segítették a vállalkozásokat, a munkaerõ-átképzést. 1993-ban a térségben kezdte el kísérleti mûködését az elsõ regionális fejlesztési tanács és a tanács területfejlesztést szervezõ megyei ügynöksége. Közgyûlési elnökként határozottan szemben állt a központosító politikát képviselõ, címzetes államtitkári rangú köztársasági megbízottal. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Borsod-Abaúj- Zemplén megye 11. sz., Szerencs központú választókerületében a második fordulóban a függetlenként induló volt képviselõt, Kupa Mihály expénzügyminisztert is megelõzve, 47,73 százalékot elérve az elsõ helyen végzett. Az MSZP országos listáján harmincötödik volt. A választásokat követõ koalíciós tárgyalásokon az önkormányzati albizottságban tagja volt a szocialisták delegációjának. 1994. augusztus 30-tól 1995. február 20- ig az Országgyûlés önkormányzati és rendészeti állandó bizottságának az alelnöke, azután a bizottság tagja. Az 1994. évi önkormányzati választások után újra a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés elnöke lett. 1995. április 3-i hatállyal, Kovács Pál lemondása után megbízták a népjóléti tárca vezetésével. Kinevezését az orvosszakma fenntartásokkal fogadta, mert személyében hosszú idõ után az elsõ nem orvosi képzettségû vezetõ került a minisztérium élére. Kinevezése után mind országgyûlési bizottsági tagságáról, mind a megyei közgyûlés elnöki tisztérõl lemondott. A szociális és az egészségügyi ellátó rendszerek átalakítása, valamint a forráselvonások miatt különlegesen nehéz feladatot kellett megoldania. A tárca alapvetõ gondját, az alulfinanszírozottságot nem sikerült megszüntetnie. 1996. november .... bejelentette lemondását, tisztébõl november 27-én mentették fel. 1996. december 15-tõl újra az önkormányzati és rendészeti állandó bizottság alelnöke. Fogadóórája: minden hét csütörtökén 14 órától Szerencsen, az MSZP-irodában. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház.