Dr. Schamschula György
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Schamschula György (Független) - MDF országos lista 1944. augusztus 20-án született a Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegyei Fóton, ahová a fõváros szülészeti klinikáit a bombázások miatt kitelepítették. Apai ági felmenõi monarchiabeli, katolikus családból való katonatisztek voltak, akik házasság révén kerültek Magyarországra. Édesapja, Schamschula György (1909-1973) mérnökként dolgozott. Édesanyja, Kornis Lívia (1914-1984) egy polgárosult régi magyar katolikus köznemesi famíliából származott; a család rokona volt Lázár Vilmos aradi vértanú. Egy testvére született, Mihály (1935), aki 1956-ban elhagyta az országot, jelenleg Dél-Amerikában él, üzletember. 1971-ben feleségül vette Barabás Gizella üzemgazdászt. Gyermekeik Virág (1973) és György (1975). Az általános iskolát Budapesten végezte. 1962-ben érettségizett a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban. Felsõoktatási intézménybe nem vették föl, mert osztálytársaival megemlékezett 1956-ról. Az 1963. évi amnesztiának köszönhetõen iratkozhatott be a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre. A felvételi elõtt belépett a KISZ-be, de onnan a Szabad Európa Rádió nyilvános hallgatása miatt hamarosan kizárták. Tanulmányai során egy évet Ausztriában töltött közgazdászgyakornokként. Visszatérte után, 1968-ban szerezte meg diplomáját. 1975-ben a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, levelezõ tagozaton jogász végzettséget is szerzett. Elsõ munkahelye az Országos Kõolaj- és Gázipari Tröszt, 1974- ig dolgozott itt mint csoportvezetõ. Ezt követõen elõbb a Fõvárosi Vízmûveknél, majd a Fõvárosi Kéményseprõ és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalatnál helyezkedett el, ahol 1983-ban gazdasági igazgatóhelyettesnek nevezték ki. 1987-tõl 1990-ig a tüzeléstechnikai vegyszerek elõállításával és forgalmazásával foglalkozó Transfix Tüzeléstechnikai Kft. ügyvezetõ igazgatója. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet tagja. 1989. december 15-tõl 1991-ig a Fórum Kereskedelmi, Szolgáltató és Kiadói Rt. igazgatósági, 1990. július 27-tõl 1991. április 6-ig a Hunturist Vadgazdálkodási Rt. felügyelõbizottsági tagja. Elsõ ellenzéki politikai kapcsolata a mai SZDSZ egyes tagjaival - Kõszeg Ferenc, Kis János - alakult ki, a szamizdat Beszélõt anyagilag támogatta; ennek ellenére 1988-ban a Magyar Demokrata Fórumba lépett be. 1988 õszén a Budapest V. kerületi szervezet elnökségébe választották, majd az MDF I. országos gyûlésén az országos választmányba delegálták. 1990. január 26-án Antall József, az MDF elnöke gazdasági tanácsadójának nevezte ki. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 7. sz. (V-XIII. ker.) választókerületében képviselõvé választották. 1990. május 3-tól szeptember 10-ig a költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságban dolgozott. 1990. május 15-tõl tagja volt a november 22-ig mûködött, a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló ideiglenes bizottságnak. Decemberben, az Antall-kormány elsõ átalakításakor a miniszterelnök a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkárának jelölte, 1991. január 17-i hatállyal nevezték ki. 1993. február 23-tól a Horn-kormány megalakulásáig közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Mûködése alatt felgyorsult az autópálya-építések üteme; a rádiótelefon-koncessziók és a Matáv részleges privatizációja révén egymilliárd dollárnyi tõke érkezett az országba. 1994 tavaszán Magyarország 2000-ig címmel kiadott könyvében felvázolta az ország általa elképzelt infrastrukturális fejlesztési programját. 1994. februárban, az MDF VII. országos gyûlésén beválasztották a párt országos elnökségébe. Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest 7. sz. választókerületében indult, az elsõ fordulóban Vitányi Iván (MSZP) és Tardos Márton (SZDSZ) mögött a harmadik, a második fordulóban Vitányi Iván mögött alig több mint ötszáz szavazattal lemaradva második lett. A Nógrád megyei területi listát vezette, az MDF országos listájának kilencedik helyérõl került be ismét a törvényhozásba. A gazdasági állandó bizottság tagja és a számvevõszéki állandó bizottság alelnöke. Pártja választási veresége után javasolta, hogy az elnökség kollektívan mondjon le, tárja fel a vereség okait, és vonja le az elmúlt négy év politizálásának a tanulságait, de javaslatait az MDF vezetõsége nem támogatta. A parlamenti kormánytöbbséggel szemben egy összefogott, markáns ellenzéki politikai tömb kialakításának a híve. Mivel ez a Polgári Szövetségben nem valósult meg, ezért a szociálliberális kormányzattal szemben szükségesnek ítélte a kisgazdapártra építve a nemzeti, konzervatív erõk összefogásán dolgozó Nemzeti Szövetség létrehozását. 1995-ben a Nemzeti Szövetség elnökségi tagjává választották. 1996. január 18-án kilépett az MDF-bõl; miután a frakció nem tartott igényt további munkájára, 1996. február 1-jén független képviselõ lett, ezzel országgyûlési bizottsági tagságai is megszûntek. 1996. szeptember 9-én csatlakozott az FKGP frakciójához; frakcióvezetõ-helyettes lett, és delegálták a költségvetési és pénzügyi állandó bizottságba. 1996. október 21-én a frakció, mivel az Atall-kormány közlekedési miniszterként 1993-ban sikerdíjat fizetett ki a GSM-tendert lebonyolító Technoimpex Rt.-nek, kizárta tagjai közül; azóta ismét független képviselõ. (Bizottsági tagsága újra megszûnt.) Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 436. szoba. Lezárva: 1996. október 21.