Dr. Lotz Károly

Dr. Lotz Károly

Email: miniszter@khvm.x400gw.itb.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
0018

Választások

Választási körzet-tól-ig
Országos lista1994.06.28.
Budapest 31. vk.1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
SZDSZtag1994.06.28.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
GazdaságiTag1993.02.12.1994.06.27.
GazdaságiAlelnök1992.02.19.1993.02.12.
GazdaságiTag1990.05.03.1992.02.19.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaBudapesti Közgazdaságtudományi Egyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
angolfelsõfokú
némettársalgási

Életrajz

Lotz Károly (SZDSZ) - Országos lista

1937. április 30-án született Budapesten. Édesapja Lotz
Antal (1900-1977) jogtanácsos. Tagja volt Budapest
Székesfõváros Tanácsának, és betöltötte a Magyar
Katolikus Diákszövetség elnöki tisztét is. Édesanyja,
Waigand Emília (1908-1961) háztartásbeliként a népes
családot gondozta, hat gyermekét nevelte. Õ is
jogászcsaládból származott, édesapja munkája mellett a
Ferencvárost képviselte Budapest Székesfõváros
Tanácsában. Testvérei közül Antal (1930) teológiai tanár,
Gábor (1933) orvos, Tamás (1943) mérnök, Mónika (1945)
asszisztens, Beáta (1947) közgazdász. A családi légkört
áthatották a katolikus valláserkölcsi elvek és a polgári-
értelmiségi értékrend. 1951-ben kitelepítették õket
Budapestrõl, 1953-ig a kényszerlakhelyül kijelölt
Gyöngyösorosziban éltek, majd Szentendrén telepedtek le.
1963 óta nõs, felesége, Keresztes Jolán közgazdász,
számítástechnikus. Három gyermekük született, Károly
(1964) kutatómérnök, Péter (1966) banki közgazdász, Ágota
(1969) tanár.
Az általános iskolát Budapesten végezte. A kitelepítés
alatt kõbányai segédmunkával és kubikolással járult hozzá
a család megélhetéséhez. Késõbb folytathatta
tanulmányait, 1957-ben a szentendrei Ferences
Gimnáziumban érettségizett. Ezután finommechanikai
mûszerésznek tanult, 1959-ben tette le a
szakmunkásvizsgát. Felvették a Marx Károly Közgazdaság-
tudományi Egyetemre, 1963-ban szerzett diplomát.
1963-1964-ben elemzõ közgazdász volt a Vegyianyag
Nagykereskedelmi Vállalatnál, utána az Anyagmozgatási és
Csomagolási Intézet fejlesztõ közgazdásza. 1985-1990
között az intézetbõl átalakult mûszaki fejlesztõvállalat
gazdasági igazgatóhelyettese. 1976-ban egyetemi doktori
címet szerzett közgazdaságtanból. 1970-ben ENSZ-
ösztöndíjasként Nagy-Britanniában tanult, illetve
dolgozott. 1975-tõl az ENSZ iparfejlesztési szervezete
(UNIDO) keretében fejlesztési szakértõi munkát végzett
Brazíliában, Mexikóban, Kubában és a bécsi UNIDO-
központban. 1977-tõl 1990-ig óraadó volt az MKKE-n.
1987-1990 között a Világbank egyes hazai beruházásainak a
tanácsadója. Számos kül- és belföldi elõadás, tanulmány,
könyv szerzõje.
Egyetemistaként aktívan sportolt, válogatott kardvívó,
tagja volt az 1960-as római olimpiára készülõ válogatott
keretnek. Sportpályafutását a Budapesti Honvéddal nyert
Európa Kupa-gyõzelem után hagyta abba.
Semmilyen pártnak nem volt tagja. Az 1990. évi
országgyûlési választások második fordulójában
lakóhelyén, Budapest 31. sz., csepeli választókerületében
az SZDSZ jelöltjeként választották képviselõvé. 1990.
május 3-tól az Országgyûlés gazdasági állandó
bizottságában dolgozott, 1992. február 19-tõl
alelnökként; a fogyasztóvédelmi albizottság elnöke volt.
1990. júliustól az SZDSZ-frakció tudománypolitikai-
mûszaki fejlesztési szakmai szóvivõje, 1992. februártól
az ipari-kereskedelmi ügyek szóvivõje. 1991. január 1-
jétõl az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésébe delegált
magyar küldöttség tagjaként bekerült a gazdasági és
fejlesztési, valamint a tudományos és technológiai
állandó bizottságokba, elõbbinek 1992. májustól alelnöke.
1993. februárban a képviselõcsoport vezetõségi tagjává
választották. Mint a csepeli városrész képviselõje 1992
decemberében interpellációval fordult a kormányhoz A
Csepel Mûvek gyászos centenáriuma címmel, amelyben a nagy
múltú gyártelep újraélesztését, átalakítását és
innovációs parkká fejlesztését sürgette; javaslatai
bekerültek a kormány 1993 folyamán elkészített
válságkezelõ tervébe. 1993 júniusában egyik témafelelõse
és szervezõje volt az Európa Tanács által A gazdasági
reform elõrehaladása Közép- és Kelet-Európában -
tanulságok és kilátások címmel Helsinkiben rendezett
nemzetközi konferenciának. Ugyancsak témafelelõsként vett
részt az OECD és az Európa Tanács 1993. októberi közös
kibõvített ülésén.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest
31. sz. választókerületében indult. Támogató pártja a
budapesti területi (10.), valamint az országos (15.)
listán is jelölte. A második fordulóban - az 50 százalék
feletti eredményt elért Avarkeszi Dezsõ mögött - 36,55
százalékkal a második helyen végzett, mandátumát az SZDSZ
országos listájáról szerezte. A koalíciós tárgyalásokon
Magyar Bálint kampányfõnök és Petõ Iván pártelnök
ajánlotta a szocialista-liberális kormány miniszterének.
1994. július 15-tõl a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium vezetõje. Az egyik elsõ feladat, amellyel
szembesült, a MÁV válsága volt. A szükséges átalakítást
az 1994. decemberi vasutassztrájk sem akadályozta meg,
azóta több szerzõdés is szabályozza az egyik legnagyobb
állami vállalat modernizálását. Az általa kidolgozott
koncepció jegyében részint koncesszióban, részint állami
beruházásból folytatódik az autópálya-építési program. A
regionális, kistérségi távbeszélõ-szolgáltatásban a
korábbi koncessziós szerzõdések hibáit kijavították,
1996-ra a minisztérium valamennyi koncessziós
telefontársasággal megkötötte a szerzõdést. Az elfogadott
vízügyi törvény szerint a vízmûvállalatok is átalakultak,
az állami tulajdon ezekben is 20 százalék alá csökkent.
Hivatali címe: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium.

   Lezárva: 1996. május 6.


Eleje Honlap