Dr. Gáspár Miklós

Dr. Gáspár Miklós

Email: nincs

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
637

Választások

Választási körzet-tól-ig
Országos lista1994.06.28.
Országos lista1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
függetlentag1997.07.16.
KDNPtag1994.06.28.1997.07.15.
KDNPtag1990.05.02.1994.06.27.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
Olajszáll.Tag1995.12.22.1997.05.28.
Alkotmányelõk.Tag1995.06.13.1997.07.15.
AlkotmányügyiTag1994.06.28.1997.07.15.
ÜgyrendiTag1994.03.08.1994.06.27.
AlkotmányügyiTag1990.06.12.1994.06.27.
Nyom.sajtó(id)Tag1990.05.15.1990.11.22.
ÜgyrendiTag1990.05.03.1993.12.14.
ÖnkormányzatiTag1990.05.03.1990.06.11.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi doktorEötvös Lóránd Tudományegyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
németalapfokú

Életrajz


Gáspár Miklós (KDNP) - Országos lista

1945. augusztus 25-én született Budapesten. Édesapja,
Gáspár Árpád (1915-1974) egyetemi tanulmányai után elõbb
gyógypedagógus, majd a gyógypedagógiai fõiskolán
tanított. Édesanyja, Puskás Irén (1913-1971) az érettségi
után az Áfor könyvelõjeként dolgozott. Testvére, Márta
(1948) testnevelõtanár. Nõs (1984), felesége Bada
Magdolna vegyészmérnök. Elsõ házasságából született fia,
Csaba (1965) vállalkozó.
Az általános iskolát Budapesten, a középiskolát
Kecskeméten végezte, 1964-ben érettségizett a Piarista
Gimnáziumban. Egyházi gimnáziumi tanulmányai miatt nem
sikerült állást kapnia a Magyar Országos Levéltárban. Öt
éven át különbözõ vállalatoknál segéd-, illetve
betanított munkás. 1970-ben a Képcsarnok Vállalat jogi
osztályának lett a munkatársa, közben, 1970-tõl az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának
esti tagozatán tanult, 1975-ben szerzett jogi doktori
oklevelet. 1975-tõl a Közép-Duna-völgyi Vízügyi
Igazgatóság hatósági, illetve igazgatási és jogi
osztályán töltött be különbözõ jogi munkaköröket:
fõelõadó, csoportvezetõ, végül osztályvezetõ lett. 1980-
ban jogtanácsosi szakvizsgát tett. 1983-tól hét éven
keresztül a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium
jogtanácsosa volt.
Szüleitõl katolikus nevelést kapott. 1988-ban
csatlakozott a Magyar Demokrata Fórumhoz, beválasztották
a Budapest VII. kerületi szervezet vezetõségébe. 1988-ban
a Független Jogász Fórum és a keresztény értelmiségieket
tömörítõ Márton Áron Társaság tagja lett, majd az MDF-bõl
kilépve 1989. márciusban a Kereszténydemokrata Néppárt
alapító tagja. A KDNP képviseletében részt vett az
Ellenzéki Kerekasztal, illetve a háromoldalú politikai
egyeztetõ tárgyalások közigazgatási kérdésekkel
foglalkozó bizottságának munkájában. 1989. szeptember 30.
és 1990. május 27. között a párt országos titkáraként
dolgozott. Megalapítója és 1994-ig vezetõje a KDNP VII.
kerületi szervezetének. Szintén szervezõje és 1995-ig
tagja a KDNP által létrehozott Barankovics István
Alapítvány kuratóriumának, egyik alapítója és 1994-ig
elnöke a nemzeti szellemiséget ápoló Nemzeti
Társaskörnek.
Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 9. sz.
(VII. ker.) választókerületében indult, az elsõ
fordulóban az ötödik helyen végzett. A KDNP országos
listájának hatodik helyérõl került be a parlamentbe. Az
1990-1994-es ciklusban 1990. május 3. és június 12.
között az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és
rendõrségi állandó bizottság, 1990. június 12-tõl az
alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó
bizottság, illetve 1990. május 3-tól az ügyrendi
különbizottság tagja volt. 1990. május 15-tõl a november
22-ig mûködött, a nyomtatott és elektronikus sajtó
privatizációs eljárásait vizsgáló bizottságban is
dolgozott. A KDNP parlamenti frakciójának frakcióvezetõ-
helyettese. 1992-ben  ügyészségi vizsgálatot
kezdeményezett a volt Szovjetunióba juttatott "guruló
dollárok", azaz az MSZMP által befizetett "szolidaritási
pénz" ügyében. 1993 õszén ismételten igazságtételi
törvényjavaslatot nyújtott be, az indoklás szerint azzal
a céllal, hogy "lezárja az önkényuralom korszakát, számba
vegye annak negatív örökségét, amelynek felszámolása az
országra hárul, erkölcsi elismerést nyújtson az
ellenállás résztvevõinek és az üldözötteknek, szolgálva
mindezzel azt a célt is, hogy a jövõben önkényuralom
Magyarországon ne jöhessen létre". Javaslatát az
Országgyûlés napirendjére tûzte, de a ciklus lejárta
miatt idõ hiányában már nem tárgyalta. 1993-ban
kezdeményezõje volt az 1956-os magyar forradalom és
szabadságharc leverését követõ megtorló sortüzek
tényállásának felderítésére a Legfõbb Ügyészség által
elrendelt nyomozásnak. A kárpótlási jegy életjáradékra
váltására 1991-ben benyújtott indítványát, valamint a
külföldiek termõföldtulajdon-szerzési tilalmára
vonatkozó, 1993-ban benyújtott törvényjavaslatát az
Országgyûlés elfogadta.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon a KDNP országos
listájának kilencedik helyérõl jutott ismét mandátumhoz.
Az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottságban, ezen
belül az igazságszolgáltatási reformot figyelemmel kísérõ
albizottságban, továbbá az alkotmány-elõkészítõ állandó
bizottságban dolgozik, tagja volt a bizottság ügyrendjét
elõkészítõ albizottságnak. Részt vesz a magyar-orosz
olajszállítás kapcsán felmerült összeférhetetlenségi-
korrupciós vádakat kivizsgáló ideiglenes bizottság
munkájában is. A KDNP-frakcióban a jogi és önkormányzati
munkacsoport tagja. Az IPU magyar csoportja
magyar-portugál és magyar-új-zélandi baráti tagozatának a
tagja. 1995. január 30-tól a KDNP alelnöke.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 467. szoba.

Lezárva: 1996. december 20.


Eleje Honlap