Dr. Gyõriványi Sándor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Gyõriványi Sándor (FKGP) - Országos lista 1927. január 31-én született Budapesten. Apai ágon mezõvárosi értelmiségiek (postamesterek, katonatisztek, hivatalnokok, kereskedõk) kerültek ki a családból. Apai nagyapja önálló kiskereskedõ és pékmester volt, elõbb Békásmegyeren, majd Óbudán. Apai nagyanyja háztartásbeli volt, és segített az üzletben. Hat gyermeket neveltek fel. Édesapja, Gyõriványi Sándor (1901-1968) tanítóképzõt végzett, s villanyszerelõi képesítése is volt. 1922-1962- ig az Elektromos Mûveknél volt alkalmazásban, elõször villanyszerelõként, késõbb mûszaki tisztviselõként. 1945- ben az FKGP képviseletében tagja volt a XIII. kerületi nemzeti bizottságnak. Anyai nagyszülei Somogyból, Tolnából kerültek a fõvárosba. Nagyapja híres kötélgyártó (aranykoszorús mester), keresztényszocialista párti törvényhatósági bizottsági tag és egyházközségi elnök volt Budapesten. Nagyanyja háztartásbeli, három gyermekét nevelte. Édesanyja, Homola Irén (1901-1979) háztartásbeli volt. Testvére, Béla (1929) okleveles vegyészmérnök, ma már nyugdíjas. 1952 óta nõs, felesége, Szakály Ilona gimnáziumi magyar-német szakos középiskolai tanár. Egy fiuk van, Gábor, teológiai doktor, szociológus, jelenleg köztisztviselõ. Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1945-ben érettségizett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Még ugyanebben az évben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, de párhuzamosan kötélgyártótanonc is lett; 1946-ban kötélgyártó- és hálókötõsegédként szabadult. Egyetemi évei alatt éjszakai mûszakban dolgozott, hogy fedezze tanulmányai költségeit. 1949-ben politikai tevékenysége miatt kizárták az egyetemrõl, s mint kötélgyártó szakmunkás dolgozott tovább egy kisipari szövetkezetben 1958-ig. 1958-ban befejezhette az egyetemet, magyar nyelv és irodalom-történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát és ugyanebben az évben ipar- és technikatörténetbõl egyetemi doktori címet szerzett. 1959-1963 között a Munkaerõ-tartalékok Hivatalánál és MÜM-iskolákban tanított. 1962-tõl a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen és a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Fõiskolán is tartott órákat. 1964-tõl országos áruismereti szakfelügyelõ volt a Belkereskedelmi Minisztérium alkalmazásában. 1970-tõl 1987. évi nyugdíjba vonulásáig a Szász Ferenc Iparcikk-kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképzõ Intézet igazgatója Budapesten. Számos könyve és tankönyve jelent meg, fõként az áruismeret, a pedagógia, az ipar- és technikatörténet és a szakmai etika tárgykörébõl. 1941-tõl máig tagja a Regnum Marianum cserkészszervezetnek. 1945. október 2-án, tizennyolc évesen belépett a Független Kisgazdapártba. 1946-1947-ben az FKGP ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúságnak a bölcsészkari megbízottja. 1947-ben - az akkor kizárt FKGP-fõtitkárt, Balogh István követve - átlépett a Független Magyar Demokrata Pártba. Az 1947. évi országgyûlési választásokon a párt képviselõjelöltje volt, pótképviselõvé választották. 1947- 1948-ban a párt ifjúsági szervezetének, a Független Magyar Ifjúságnak az országos elnöke. 1956. október 28-án részt vett az FKGP Pedagógus Csoportjának újjászervezésében. Ezután csak 1988-ban vállalt újabb politikai közszereplést, amikor az FKGP Budapest XIII. kerületi szervezetének ügyvezetõ alelnökévé választották. 1989-tõl pártja kulturális ügyeinek országos szaktitkára. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 20. sz. (XIII. ker.) választókerületében az elsõ fordulóban negyedik lett, pártja országos listájáról került a parlamentbe. 1990. május 24-tõl 1991. január 15-ig munkaügyi miniszter volt. 1991. február 1-jétõl március 5-ig az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi állandó bizottság tagja, majd 1992. október 13-ig az alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottságban dolgozott. Az 1991. júniusi FKGP- nagyválasztmány az országos elnökség tanácsadójaként az elnökség tagjává választotta. 1993. októberben a nagyválasztmányi ülés egyhangúan alelnökké választotta. Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Budapest 20. sz. választókerületében indult, az elsõ fordulóban az ötödik helyen végzett; az országos lista ötödik helyérõl került be ismét a parlamentbe. Általános frakcióvezetõ- helyettes. A szociális és egészségügyi állandó bizottság alelnöke, a bizottságon belül az ellenõrzési albizottságban dolgozik. Tagja az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló ideiglenes bizottságnak. Az FKGP elnökségi tagjaként irányítja a szeniorok tanácsát. Az Európai Biztonsági Együttmûködési Szervezet Parlamenti Közgyûlésébe teljes jogú tagként delegált magyar küldöttség tagja. Az IPU magyar csoportja magyar-albán baráti tagozatának az elnöke, a magyar-finnugor tagozat alelnöke, a magyar-német és magyar-osztrák tagozat tagja. Részt vett a honfoglalás 1100. évfordulójához kapcsolódó Országos Emlékbizottság munkájában. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 658. szoba. Lezárva: 1996. december 31.