Baráth Etele
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Baráth Etele (MSZP)
Budapest 21. sz. (XIV. kerület) választókerület
1942. január 28-án született Budapesten. Apai
nagyszülei magyar, részben székely származásúak voltak,
Erdélyben, Dézsen éltek. Édesapja, Baráth Béla
(1907-1965) 1930-1948 között banktisztviselõ, cégvezetõ
igazgató volt, majd 1949-1952 között a Pénzintézeti
Központ személyzeti osztályát vezette. 1952-tõl betegség
miatt bekövetkezett nyugdíjazásáig az Állami Biztosítóban
dolgozott elvi elõadóként. Anyai nagyapja családja
elzász-lotaringiai eredetû. Anyai ági nagyanyja magyar,
Kolozsvárról származott. A rokonság egy része Ausztriából
települt Erdélybe, hadmérnök, építész foglalkozásúak
voltak. Édesanyja, Sallak Klára (1905-1990) 1936-1952
között könyvesboltvezetõ volt, majd 1960-ig az Óbudai
Hajógyárban könyvelõ. Nyugdíjasként 1990-ig könyvtáros
volt a Budapesti Mûszaki Egyetem Könyvtárában. Testvére,
Csaba (1939) elektromérnök, vezetõ banktisztviselõ az
OKHB-ban. Nõs (1964), felesége, Madarász Gabriella bírónõ
a Legfelsõbb Bíróságon. Gyermekei: Gergely (1967)
egyetemi hallgató, aki 1990-1994 között a Fidesz, illetve
az SZDSZ önkormányzati képviselõje volt a Fõvárosi
Közgyûlésben, Péter (1970) agrárközgazdász,
marketingszervezõ a Lintas cégnél, András (1979)
középiskolai tanuló.
Az általános és a középiskolát Budapesten végezte,
1960-ban érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban.
1960-1961 között az Építéstudományi Intézetben dolgozott.
1961-tõl a budapesti Építõipari és Közlekedési Mûszaki
Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója. Két év után
halasztást kért, 1963-ben egy évre Párizsba költözött,
ahol az Ecole des Beaux Arts-on beiratkozott G. Candilis
mûtermébe. Hogy megélhetését biztosítsa, szerkesztõi
munkát vállalt Biro és Fernier neves építészek
irodájában. Idehaza 1968-ban szerzett diplomát az újra
egyesített Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki
Karán.
1967-tõl a Budapesti Városépítési Tervezõ Vállalat
(Buváti) városrendezési irodájában dolgozott. Itt
készítette el a zalaegerszegi városközpont rendezési
tervét, melynek megvalósítására meghívták városi
fõépítésznek. 1971-1974 között Zalaegerszeg fõépítésze,
illetve a Zala Megyei Tervezõ Vállalat komplex
magasépítési irodájának vezetõje. 1974-ben
visszaköltözött Budapestre, ahol 1985-ig a Városépítési
Tudományos és Tervezõ Intézetben (Váti) a Regionális
Tervezési Iroda mûteremvezetõje, majd irodavezetõje.
Kinevezését követõen ösztöndíjasként a városközpont-
rekonstrukciós gyakorlat tanulmányozására rövid idõre
ismét Franciaországba utazott. 1982-ben harmadszor
töltött hosszabb idõt Párizsban: hat hónapon át a
területfejlesztés és -irányítás intézményrendszerét
tanulmányozta. 1981-1985 között mellékfoglalkozásban az
MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének a munkatársa
volt, illetve 1974-tõl 1985-ig adjunktus a Budapesti
Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, a városépítési
tanszéken. 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett.
Kutatási témája a területfejlesztés, a regionális és
településfejlesztés, valamint a társadalmi területi
rendszerek. Több mint harminc magyar és idegen nyelvû
publikációja jelent meg. Legfontosabb mûvei: Országos
területrendezési tervkoncepció (1976-1982), több város
regionális és általános rendezési terve, a Margitsziget
fejlesztési koncepciója, valamint az MSZMP KB
Társadalomtudományi Intézetében a rétegzõdéskutatás
keretei között végzett Településjellemzõk,
településtípusok címû kutatás.
1985-ben egy önálló területfejlesztési és tanácsadó
vállalat megalakítását kezdeményezte, az ebbõl fakadó - a
minisztériumi apparátussal történt - összetûzése miatt el
kellett hagynia a Vátit. 1986-1989 között a Magasépítési
Tervezõ Vállalat dolgozója, 1987-tõl igazgatója. Emellett
a montpellier-i Paul Valery Egyetem vendégprofesszora.
1989. január 1-jén kinevezték a Közlekedési, Hírközlési
és Építésügyi Minisztérium államtitkárává, majd az
Antall-kormány megalakulását követõen a Környezetvédelmi
és Területfejlesztési Minisztérium helyettes
államtitkárává. 1990 áprilisától az Expo '96
kormánybiztosa, 1992-ben politikai okokból leváltották.
1992 májusától az urbanisztikával, beruházásszervezéssel
foglalkozó U.R.B. Kft. résztulajdonosa és ügyvezetõ
igazgatója. 1993-tól az építõipari kivitelezéssel és
beruházással foglalkozó Á.B.V. Kft. elnöke. 1993-tól az
Élgav Rt. felügyelõbizottságának elnöke, és az A&D Rt.
Stúdió felügyelõbizottságának tagja. 1985-1990 között a
Magyar Építõmûvész Szövetség Városrendezési és
Környezetvédelmi Bizottságának vezetõje. 1992 októberétõl
a Munkaadók Országos Szövetségének elnöke, 1993-tól a
Magyar Gazdasági Kamara, majd a Magyar Munkaadói
Szövetség alelnöke. 1994-tõl a budapesti, majd 1995-tõl a
Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke. 1982-ben Kiváló
Munkáért kitüntetésben részesült.
1980-1987 között az MSZMP tagja volt, azóta
pártonkívüli. Az 1980-as években aktívan részt vett a
Hazafias Népfront munkájában. Az 1994. évi országgyûlési
választásokon, az MSZP jelöltjeként Budapest 21. sz.
(XIV. ker.) választókerületében a második fordulóban
Magyar Bálintot (SZDSZ) is megelõzve szerzett mandátumot
(39,28 százalék). A párt országos listáján huszonhetedik
volt. Az új parlament megalakulását követõen a
környezetvédelmi állandó bizottság elnöke, egyúttal az
MSZP-frakció területfejlesztési munkacsoportjának
vezetõje. A környezetvédelmi bizottságon belül az
építésügyi és infrastruktúra, az európai csatlakozási és
nemzetközi ügyek, illetve a közigazgatás
korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottságok
munkájában vesz részt. Bekapcsolódott az oktatási
bizottság keretén belül mûködõ tudományos és innovációs
nyílt albizottság tevékenységébe is. Az 1994. évi
önkormányzati választásokon az MSZP budapesti
fõpolgármester-jelöltje volt; a szavazáson a harmadik
helyen végzett. Listavezetõként fõvárosi képviselõvé
választották, de mandátumáról lemondott.
Fogadóórája: minden hónap utolsó csütörtökén 17-20 óra
között a zuglói polgármesteri hivatalban.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 364. és 502.
szoba.
Lezárva: 1996. deecember 20.