ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak,
a Magyar Országgyûlés elnökének!
Helyben
Írásbeli választ igénylõ kérdés:
a szakasszisztensi munkavállalók munkafeltételei
és képzése tárgyában.
Tisztelt Elnök úr!
A Házszabály 91. §-a alapján Dr. Kökény Mihály népjóléti miniszter úrhoz az
alábbi
kérdést
kívánom intézni.
Hogyan látja a szakassziszensi munkavállalók munkafeltételeinek
és képzésének ügyét, Miniszter úr?
A választ írásban kérem.
Tisztelt Miniszter úr!
Levelem ismételten szót emel egy megoldatlan gond megoldása érdekében!
A gyógyszertári gyógyszerkiadó szakasszisztensek expediálási tevékenységét az
új törvény gyógyszertárvezetõi megbízólevélhez kötötte. A rendelkezés példa
nélkül visszaminõsít egy tudással megszerzett jogot, de ezen túlmenõen még két
nagy gondot is okoz.
Elsõként: új szakasszisztens-képzést, az ún. gyógyszerellátó-képzést vezettek
be, így az asszisztensek részére továbbra is három tanévnyi képzés lehetséges.
Az elvégzett három tanulóév ellenére viszont semmivel sem több, ill. magasabb
szintû munkavégzésre nem kapnak jogosítványt, mint a két éves alapképzésben
résztvettek, mivel gyógyszerek expediálását számukra a tövény már tilja. Ebbõl
következik a második probléma.
Hazánkban adott a gyógyszertárak száma, adott a patikákban dolgozó
gyógyszerészek létszáma, és életkorukból fakadóan folyamatosan nyugdíjba
vonulnak a gyógyszerkiadó szakasszisztensek. Mindezekbõl világosan következik,
hogy országosan eltérõ megosztásban, de mindenhol és folyamatosan expediálnak
gyógyszer-ellátó és asszisztensek egyaránt, így folyamatos, törvényellenes
magatartásra kényszerülnek gyógyszerellátási érdekbõl.
Ezen jelenség nem szórványos, hanem tipikusan meghatározó országos jelenség.
Ebbõl a képtelen és megalázó helyzetbõl jelenleg a kiutat a törvény
módosításában látom, nevezetesen egységesen a szakasszisztensek számára az
expediálás biztosításában.
A törvény ilyen irányú módosítását a jövõ számára is haladéktalanul fontosnak
vélem, mert amennyiben marad ez a tisztázatlan helyzet, úgy az asszisztensi
pályára csak nagyon kevés jelentkezõ akad.
A fiatal generáció ugyanis érettségivel és alapfokú idegen nyelvtudással nem
fogja vonzónak találni azt a pályát, ahol még három évet kell tanulnia, de
gyógyszeráru mozgatásán, raktározásán kívül más tevékenység nem kerül számára,
hiszen folyamatosan csökken a gyógyszerkészítés, melyben még a technológiai
mûveletek elvégzésére képezték ki.
Ebbõl egyértelmûen következik, hogy a betanított munkás színvonalára kell
lecsökkenteni az asszisztens-oktatást, és emelni majd a gyógyszerész-képzés
létszámát. Mindez egyrészt terheli a nemzetgazdaságot, másrészt a több
gyógyszerész joggal, magasabb bért igényel. Növekszik a gyógyszertárak
fenntartási költsége, mely végül a gyógyszerek árában fog mutatkozni.
Számszerûen kimutatható, hogy a gyógyszerész-szakasszisztens-asszisztens arány
- még ha azonnal elkezdõdne a jelentõsen emelt létszámú gyógyszerész-képzés -,
csak 8-10 éves távlatban mutatna változást. Ezen idõ alatt a jelzett problémák
végig éreztetnék káros hatásukat.
Három évtizedes tapasztalat és az assziszensek-szakasszisztensek oktatásának
eredményeképpen, példás biztonsággal adtak-adnak ki ma gyógyszereket.
Tapasztalható, hogy a fejlett országokban a meglévõ szakterületek oktatás-
fejlesztésére és nem elsorvasztására törekszenek.
Kérem, járuljon hozzá és segítse a szakasszisztensek expediálási jogának
törvényi biztosítását.
Segítse azon alapvetõ állampolgári jogukat, hogy ne kelljen folyamatos
jogsértésben dolgozniuk.
Budapest, 1997. március 11.
( Dr. Gyõriványi Sándor )
FKGP