A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

új változat
a T/1114. számú törvényjavaslat helyett

a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló
1949. évi XX. törvény módosításáról

Budapest, 2002. november

Az Országgyûlés mint a Magyar Köztársaság alkotmányozó hatalma

- megemlékezve azokról a társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatokról, amelyek Magyarországot és az európai országokat a történelem folyamán összekötötték, és

- azon szándékától vezérelve, hogy a magyar nemzet boldogulását az európai népek családjában találja meg,

az Európai Unióhoz történõ csatlakozás alkotmányos feltételeinek megteremtése érdekében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) módosításáról a következõ törvényt alkotja:

Az Alkotmány a következõ 2/A. §-sal egészül ki:

"2/A. § (1) A Magyar Köztársaság valamely nemzetközi szervezetben való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján - az abban meghatározott körben - a jogalkotó hatáskör kivételével egyes, Alkotmányból eredõ hatásköreinek gyakorlását a nemzetközi szervezet részére átengedheti, vagy e hatásköröket a nemzetközi szervezet többi tagjával közösen gyakorolhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés megerõsítéséhez és kihirdetéséhez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány a következõ 2/B. §-sal egészül ki:

"2/B. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján - az Európai Uniót, illetõleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Európai Unió részére egyes, Alkotmányból eredõ hatásköreinek gyakorlását átengedheti, vagy e hatásköröket a többi tagállammal közösen gyakorolhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés megerõsítéséhez és kihirdetéséhez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a jelenlegi (2) bekezdés jelölése 7/A. §-ra változik:

"(2) A Magyar Köztársaságban a közösségi jog és az Európai Unió egyéb vívmányai az Európai Unió alapító szerzõdéseinek és az azokból fakadó jogelveknek megfelelõen érvényesülnek."

Az Alkotmány 29/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkezõ magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte."

Az Alkotmány 30/A. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A köztársasági elnök)

"d) kitûzi az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás idõpontját;"

(1) Az Alkotmány 32/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank külön törvényben meghatározott módon felelõs a monetáris politikáért."

(2) Az Alkotmány 32/D. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A rendeletet a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

Az Alkotmány a következõ 35/A. §-sal egészül ki:

"35/A. § (1) Az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeiben a Magyar Köztársaságot a Kormány képviseli.

(2) A Kormány az Országgyûlés részére megküldi azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepelnek. Az Országgyûlés vagy annak kijelölt bizottsága a javaslatokkal kapcsolatos véleményérõl tájékoztathatja a Kormányt. Ha olyan tárgykörben, amelyet az Alkotmány szerint törvényben kell szabályozni, az Országgyûlés vagy kijelölt bizottsága véleményt alakít ki, a Kormány e vélemény ismeretében vesz részt az Európai Unió intézményeinek döntéshozatali eljárásában.

(3) A Kormány az Európai Unió intézményeinek döntéseit követõen az Országgyûlés vagy bizottsága kérésére tájékoztatást ad azok tartalmáról, illetõleg a döntéshozatali eljárásban képviselt álláspontjáról."

Az Alkotmány 37. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A Kormány tagjai magasabb szintû jogszabály felhatalmazása alapján - feladatuk ellátása körében - rendeleteket adhatnak ki, amelyek törvénnyel vagy a Kormány rendeletével nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

Az Alkotmány 65. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) A Magyar Köztársaság a menekülõk védelmét nemzetközi kötelezettségeinek megfelelõen biztosítja."

Az Alkotmány 70. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyûlési képviselõk választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának állampolgárát (a továbbiakban: uniós polgár) megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fõvárosi fõpolgármesterré magyar állampolgár választható.

(3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és uniós polgárt megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.

(5) Nincs választójoga annak, aki jogerõs ítélet alapján a cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetõleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetõeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az uniós polgár akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.

(6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen."

Az Alkotmány 70/I. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni."

Az Alkotmány 71. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"71. § (1) Az országgyûlési képviselõket, az Európai Parlament képviselõit, a helyi önkormányzati képviselõket, valamint a polgármestert és a fõvárosi fõpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlõ választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

(2) A megyei közgyûlés elnökét a megyei közgyûlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyûlés elnökévé magyar állampolgár választható.

(3) Az országgyûlési képviselõk, az Európai Parlament képviselõi, továbbá a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlevõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány a következõ 79. §-sal egészül ki:

"79. § Ügydöntõ országos népszavazást kell tartani a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról. E népszavazás idõpontját és a népszavazásra bocsátandó kérdést az Országgyûlés határozza meg. Az Országgyûlés döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye."

(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) E törvény 3. §-a, 6. §-ának (2) bekezdése, 7. §-a, 10. §-a, valamint az Alkotmánynak e törvény 12. §-ával megállapított 71. §-ának (1) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) Az Alkotmánynak e törvény 13. §-ával megállapított 79. §-a, továbbá e törvény 13. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján hatályát veszti.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdésében az "A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak" szövegrész helyébe a "Senkinek",

b) az Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének i) pontjában, 35. §-a (1) bekezdésének i) pontjában, 40/B. §-ának (2) bekezdésében "az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát" szövegrész helyébe "az élet- és vagyonbiztonságot",

c) az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében "az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága" szövegrész helyébe "az élet- és vagyonbiztonság",

d) az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, 50. §-ának (1) bekezdésében, valamint 51. §-ának (1) bekezdésében "az állampolgárok" szövegrész helyébe "a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek",

e) az Alkotmány 51. §-ának (3) bekezdésében az "a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár" szövegrész helyébe a "mindenki",

f) az Alkotmány 77. §-ának (2) bekezdésében az "a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra" szövegrész helyébe a "mindenkire"

kifejezés lép.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1975. évi I. törvény, továbbá az Alkotmány módosításáról szóló 1983. évi II. törvény, az Alkotmány és a választási törvény kiegészítésérõl szóló 1985. évi VI. törvény, az Alkotmány módosításáról szóló 1987. évi X. törvény és az 1989. évi VIII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D. §-ának hatálybaléptetésérõl szóló 1991. évi LVIII. törvény.

1. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása megkívánja az Alkotmány módosítását, mivel a csatlakozási szerzõdés megerõsítése és kihirdetése csak akkor történhet meg, ha a szerzõdés megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek. Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a csatlakozással összefüggésben három területen javasolja az Alkotmány módosítását. Egyrészt a szuverenitás egyik alapelemének számító fõhatalom gyakorlása, a végsõ döntések meghozatalának joga a csatlakozás következtében átalakul. Másrészt szükség van a módosításra azért is, mert a csatlakozási szerzõdéssel vállalandó kötelezettségek egy része olyan jogosultságokat és kötelezettségeket érint, amelyek szabályozása vagy a szabályozás egy része az Alkotmányban található. Harmadrészt célszerû a javasolt módosításokkal szoros összefüggésben álló, egyéb alkotmánybeli rendelkezések felülvizsgálatát is a Javaslat nyomán megszületõ törvényben elvégezni.

2. Egy jogrendszer alapnormája konstituálja a politikai közösséget, amikor meghatározza a magánszféra és a közügyek közötti határvonalat, és szabályozza a közügyek intézésének rendjét. A csatlakozással a közügyek egy részének intézését - az Alkotmány felhatalmazása alapján megerõsített és kihirdetett nemzetközi szerzõdéssel - az Országgyûlés az Európai Unióra ruházza. Az Európai Közösségeket és az Európai Uniót alapító szerzõdések (a továbbiakban együttesen: az Európai Unió alapító szerzõdései) a Magyar Köztársaság területén végsõ soron az Alkotmány felhatalmazása alapján lesznek kötelezõek, mivel az alaptörvény teremti meg annak lehetõségét, hogy a csatlakozási szerzõdés - nemzetközi szerzõdésként - a Magyar Köztársaság területén érvényesüljön. A fõhatalom gyakorlásának az Alkotmány szintjén történõ önkorlátozása ellenére tehát - összhangban az Alkotmány 77. § (1) bekezdésében foglaltakkal - a Magyar Köztársaság területén hatályos jog alapnormája a Magyar Köztársaság Alkotmánya marad.

3. A 30/1998. (VI. 25.) AB határozat szerint a hatályos Alkotmány nem ad lehetõséget arra, hogy a Magyar Köztársaság a fõhatalomból eredõ joghatóságának kizárólagosságáról lemondjon [ABH 1998, 220, 232.]. Az Európai Unió alapító szerzõdései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok fõhatalma alá tartozó személyek számára, ami egyértelmûen a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozását jelenti. Az Alkotmánybíróság idézett határozata alapján tehát a csatlakozási szerzõdés alkotmányosságához az Alkotmány szintjén kell a joghatóság korlátozására felhatalmazást adni. Az Európai Unióra átruházott hatáskörök a jogalkalmazó joghatóságot is korlátozzák, ez ugyancsak megköveteli az Alkotmány módosítását.

4. A közösségi jog egyik alapelve, hogy fõszabály szerint az uniós polgárok között - az alapító szerzõdések által szabályozott körben - nem lehet különbséget tenni állampolgárságuk szerint. A hatályos Alkotmány nem használja következetesen az állampolgár fogalmát, ezért azon rendelkezések tekintetében, amelyek szabadságjogokat, politikai alapjogokat vagy kötelezettségeket érintenek, az Alkotmány rendelkezéseinek pontosítása szükséges.

5. A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) jogállása a monetáris unióhoz való csatlakozás különbözõ fázisai során változni fog, ezért az Alkotmány MNB-re vonatkozó rendelkezéseinek kellõen rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy ezekre a változásokra az Alkotmánnyal összhangban kerülhessen sor.

6. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozással összefüggésben a fõhatalom korlátozásáról mindenképpen rendelkeznie kell az Alkotmánynak, a nemzetközi jog fejlõdése azonban megkívánja a szuverenitás korlátozásának általános szabályozását is.

7. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás felveti a jogalkotási törvény reformját, ennek alkotmányos alapjait a Javaslat nemcsak a csatlakozással összefüggõ kérdésekben teremti meg.

8. Az Európai Unió tagállamainak állampolgárait az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés (a továbbiakban: EK-Szerzõdés) szerint egyes politikai alapjogok megilletik, ezért az Alkotmánynak a választójoggal kapcsolatos számos rendelkezését módosítani kell. Ez alkalmat teremt arra, hogy az alkotmányozó megoldja az országgyûlési képviselõk választásának napján külföldön tartózkodó, de a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgárok aktív választójogának kérdését is.

Az Alkotmány hatályos rendelkezései két esetben nevesítik a szuverenitás korlátozását. Egyrészt a 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, ami az Alkotmánybíróság gyakorlata [53/1993 (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 327.] szerint azt jelenti, hogy a ius cogens és az általánosan kötelezõ nemzetközi szokásjog transzformációját - ezzel az általános szabállyal - maga az Alkotmány hajtja végre. Másrészt az alaptörvény viszonylag részletesen szabályozza idegen államok fegyveres erõinek a Magyar Köztársaság területén történõ alkalmazásának feltételeit.

A nemzetközi jog fejlõdése az utóbbi fél évszázadban és különösen az utóbbi évtizedben az állami szuverenitás korlátozása felé halad. Korábban a nemzetközi szerzõdésekbõl jellemzõen a szerzõdés megkötésekor elõre látható, konkrét kötelezettségek fakadtak, és csak az állam kifejezett hozzájárulásával bõvülhetett a kötelezettségek köre. Az ENSZ Alapokmányának elfogadásával azonban olyan folyamat indult el, amelynek eredményeként az államoknak kifejezett hozzájárulásuk nélkül is keletkezhetnek elõre nem látható kötelezettségeik. Ez a folyamat folyatódott az emberi jogok védelmérõl szóló és egyéni panaszjogot biztosító nemzetközi szerzõdések elfogadásával vagy a Nemzetközi Büntetõbíróság felállításával.

A Javaslat a fõhatalmat korlátozó nemzetközi szerzõdésekre garanciális szabályokat kíván megállapítani, amikor megadja ugyan a felhatalmazást ilyen szerzõdések megkötésére, ám azok megerõsítését és kihirdetését alkotmányozó többséghez köti. Azokban az esetekben ugyanis, amikor a Magyar Köztársaság olyan nemzetközi szerzõdést köt, amelybõl a késõbbiekben a Magyar Köztársaság kifejezett, a konkrét kötelezettségvállalásra vonatkozó hozzájárulása nélkül a szerzõdés megkötésekor elõre meg nem határozható kötelezettsége keletkezik - ide nem értve a nemzetközi szervezet költségvetéséhez való hozzájárulást -, az állami fõhatalom korlátozására kerül sor.

A Javaslat 2. §-a tartalmazza az ún. csatlakozási klauzulát, amely az Alkotmány szintjén adja meg a felhatalmazást olyan nemzetközi szerzõdés kötésére, amely a jogalkotó joghatóság korlátozásával is jár. A Javaslat kifejezetten nevesíti, hogy ilyen hatáskör-átruházásra csak az Európai Unió tagjaként, az Európai Unió javára kerülhet sor. A magánfelek egymás közötti jogviszonyaiban jogokat és kötelezettségeket keletkeztetõ jogalkotó joghatóság egy részének átengedése a fõhatalom olyan mélységû korlátozása, amelyre - garanciális okokból - csak a jogalkotó hatáskört gyakorló nemzetközi szervezet kifejezett alkotmánybeli megjelölésével kerülhet sor.

A hatáskör-átruházás két esetét nevesíti a Javaslat, amikor a hatáskörök Európai Uniónak való átengedésérõl, illetve az Európai Unió többi tagállamával való közös gyakorlásáról beszél. Az Európai Unió egyes intézményeinek kapcsolódása a tagállamokhoz közvetlenebb, másoké áttételesebb: a Tanács által gyakorolt hatáskörök esetében indokolt azok közös gyakorlásáról beszélni, míg a Bizottság vagy a Bíróság esetében ezen szerveknek a tagállamokkal való kapcsolata gyengébb, ezért helyesebb, ha a hatáskörök átengedésérõl beszélünk.

A Javaslat két korlátot fogalmaz meg a hatáskör-átruházás tekintetében. Egyrészt kimondja, hogy a hatáskörök átruházására az Európai Uniót alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig kerülhet sor. Másrészt a Javaslat egyes, Alkotmányból eredõ hatáskörök átruházására ad felhatalmazást. A hatáskör-átruházás tehát egyes konkrét hatáskörökre terjed ki, vagyis az átruházott hatáskörök terjedelme korlátozott. Amennyiben az Európai Unió alapító szerzõdéseinek módosításával újabb hatáskörök átruházása válna szükségessé, az errõl szóló nemzetközi szerzõdés megerõsítésére és kihirdetésére irányadó az Alkotmány új 2/B. § (2) bekezdése. Tekintettel arra, hogy az Alkotmányból eredõ egyes hatáskörök átruházására ad a Javaslat felhatalmazást, ez csak olyan hatáskörre vonatkozhat, amelyet az Alkotmány alapján magyar állami szerv egyébként gyakorolhatna.

A Javaslat szerint a 2/B. § (1) bekezdésében szabályozott hatáskör-átruházásról rendelkezõ nemzetközi szerzõdés megerõsítéséhez és kihirdetéséhez alkotmányozó többség szükséges, mivel a Magyar Köztársaság fõhatalmának korlátozására kerül sor.

A Javaslat kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a közösségi jog és az Európai Unió egyéb vívmányai az Európai Unió alapító szerzõdéseinek és az azokból fakadó jogelveknek megfelelõen érvényesülnek.

Az Európai Bíróság által az alapító szerzõdésekbõl levezetett jogelv szerint a közösségi jog elsõdlegessége alapján a nemzeti bíróságoknak a közösségi jogot kell elõnyben részesíteniük, ha az egy nemzeti - akár nemzetközi szerzõdésen alapuló, akár belsõ jogrendbe tartozó - jogszabállyal ütközik. Ennek megfelelõen nemzeti bíróság nem alkalmazhat olyan szabályt, amely az illetõ bíróságot megakadályozhatná abban, hogy betartassa a közösségi jog által a jogalanyok számára biztosított jogokat.

Az EK-Szerzõdés 249. cikke alapján a közösségi jog rendeletei általános hatályúak, minden elemükben kötelezõek és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóak.

Az Európai Bíróság által kidolgozott jogelvek szerint közvetlen hatállyal rendelkezhet az az egyértelmû és feltétel nélküli közösségi jogi szabály, amelynek érvényesüléséhez további jogalkotásra nincs szükség. Ennek megfelelõen a nemzeti bíróság elõtt közvetlenül lehet az adott szabályra hivatkozni, és a nemzeti bíróság köteles a szabály által megállapított jogokat és kötelezettségeket elismerni, megvédeni és kikényszeríteni.

Az általános indokolásban kifejtettek szerint a közösségi jog hatályosulásának feltételeit az Alkotmány teremti meg; ebbõl önmagában azonban nem következik, hogy a magyar Alkotmánybíróság felülvizsgálhatná a közösségi jog normáit.

Az Alkotmánybíróság - figyelemmel az Európai Bíróság által kidolgozott és a Javaslat által az Alkotmányba iktatni kívánt új 7. § (2) bekezdésében hivatkozott jogelvekre - nem rendelkezik hatáskörrel a közösségi jog és az Európai Unió vívmányainak értelmezésére sem, mivel az az Európai Bíróság kizárólagos hatásköre. Ebbõl kifolyólag az Alkotmánybíróság nem jogosult annak vizsgálatára, hogy egy nemzeti jogszabály összhangban áll-e a közösségi joggal, illetve az Európai Unió vívmányaival, mivel egy ilyen hatáskör szükségképpen feltételezné a közösségi jog és az Európai Unió vívmányainak értelmezését.

Az Európai Unió egyik alapvetõ elve, hogy tilos az uniós polgárok állampolgárságuk szerinti megkülönböztetése. E tilalom alól kivételt jelent a közmegbízatások betöltése. A köztársasági elnöknek a nemzet egységét kifejezõ szerepe indokolttá teszi, hogy e tisztséget csak magyar állampolgár tölthesse be. A Javaslat ezt a követelményt egyértelmûvé teszi.

A közösségi jog az európai parlamenti választásoknak csupán a hónapját jelöli ki, az egyes tagállamokban megtartandó választások pontos idõpontjának meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés. Mivel az országgyûlési és a helyi önkormányzati választásokat a Magyar Köztársaságban a köztársasági elnök tûzi ki, a Javaslat az európai parlamenti választások kitûzését is az államfõ hatáskörébe utalja.

Az MNB feladatkörét a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény részletesen és korszerûen szabályozza. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követõen az MNB feladatkörében - a monetáris unióhoz való csatlakozás egyes lépéseivel párhuzamosan - idõrõl idõre változások lesznek, a Javaslat ezért az Alkotmány szintjén általánosan, a monetáris politika alakításában jelöli meg az MNB feladatkörét.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 51/A. §-a szerint az MNB elnöke külön törvényben meghatározott körben - az állami irányítás egyéb jogi eszközének minõsülõ - jegybanki rendelkezést adhat ki, amely a pénzforgalom tekintetében a jogi személyekre, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra és a természetes személyekre kötelezõ. Mivel a jegybanki rendelkezés - a pénzforgalmat illetõen - általános jelleggel, mindenkire nézve szabályozhat életviszonyokat, dogmatikailag jogszabálynak tekinthetõ. Jogszabály alkotására csak az Alkotmány felhatalmazása alapján kerülhet sor, ezért a Javaslat az alaptörvény MNB-re vonatkozó rendelkezéseit kiegészíti a jegybank elnökének rendeletalkotási jogával. A Javaslat kimondja, hogy az MNB elnökének rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendelete és az MNB elnökének rendelete között nincs hierarchikus kapcsolat, mivel mindkét jogalkotó csak feladatkörében alkothat jogszabályt, feladatkörüket pedig az Alkotmány egymástól elhatárolja. Ha a Kormány vagy az MNB elnöke feladatkörét túllépve alkot jogszabályt, ezzel tartalmilag sérti az Alkotmány rendelkezéseit.

Az Európai Unióra átruházott, illetve az Európai Unió többi tagállamával közösen gyakorolt hatáskörök terjedelme és fontossága elengedhetetlenné teszi, hogy az Alkotmány rendelkezzen az Európai Unió döntéshozatali eljárásában való nemzeti részvételrõl. Tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság parlamentáris demokrácia, a Javaslat az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeiben a nemzeti álláspont képviseletére a Kormánynak ad felhatalmazást.

Ezzel párhuzamosan ugyanakkor meg kell teremteni a Kormány hatékony parlamenti ellenõrzésének feltételeit, ezért a Javaslat - összhangban az Amszterdami Szerzõdéshez csatolt, a nemzeti parlamentek szerepérõl szóló jegyzõkönyvvel - széles körben elõírja az Országgyûlés tájékoztatását a döntés-elõkészítés tekintetében. A Javaslat lehetõvé teszi, hogy a döntés-elõkészítés során az Országgyûlés véleményérõl tájékoztassa a Kormányt. Mivel az Európai Unió jogalkotásának terjedelme és mélysége megnehezíti az Országgyûlés ellenõrzõ szerepének gyakorlását, a Javaslat megteremti annak lehetõségét, hogy az Országgyûlés a Házszabályban az Európai Unióval összefüggõ, az Alkotmány új 35/A. §-ában megjelölt jogosítványait akár teljes egészében egy kijelölt bizottságára ruházza.

A Javaslat az Alkotmány új 35/A. § (3) bekezdésében a Kormány Európai Unióval kapcsolatos tevékenységének ellenõrzését az Alkotmány 21. § (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban teremti meg.

A Kormány Országgyûlés elõtti felelõsségének végsõ eszközeként természetesen az Európai Unió döntéshozatali eljárásában való nemzeti részvétellel összefüggésben is alkalmazható az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése.

A Javaslat a Kormány tagjai rendeletalkotási jogának pontosításával a csatlakozással összefüggésben reform elõtt álló jogalkotási törvény érintett rendelkezésének alkotmányos alapjait teremti meg.

Az Európai Unión belüli bel- és igazságügyi együttmûködés az EK-Szerzõdés 63. cikke szerint kiterjed a menekültek jogállásának meghatározására is. E rendelkezéssel az Unió kiterjesztette a védelmet a hazájukba visszatérni nem tudó vagy az egyéb okból védelemre szoruló személyekre is. Az uniós követelmények miatt a Magyar Köztársaságnak akkor is védelmet kell biztosítania, ha egy másik tagállam részesítette a külföldi személyt ideiglenes védelemben. A menekülõ kifejezés magába foglalja mind a menekültügyi eljárás kérelmezõjét, mind a tömegesen menekülõk csoportjának tagjait (menedékes), mind a nemzetközi jogi szabályok alapján védelemre szoruló, hazájába bármely okból vissza nem küldhetõ személyeket (befogadott). Mivel a hatályos Alkotmány a menekülõkre nézve nem tartalmaz rendelkezéseket, a Javaslat olyan rendelkezést iktat az Alkotmányba, amely szerint a Magyar Köztársaság a menekülõk védelmét nemzetközi kötelezettségeinek megfelelõen biztosítja.

Az Alkotmány az országgyûlési választásokon nem biztosítja az aktív választójogot a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ, de a választás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok részére. Az eredetileg az országgyûlési képviselõk választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 2. § (4) bekezdésében szereplõ korlátozást az Alkotmánybíróság 3/1990. (III. 4.) számú határozatával megsemmisítette; az Országgyûlés azonban a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XVI. törvény 7. §-ával a megsemmisített korlátozást az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének módosításával az Alkotmány szintjére emelte. Az országgyûlési választások alapvetõ szerepet töltenek be a képviseleti demokrácia mûködésében, az országos népszavazás pedig a népszuverenitás közvetlen megnyilvánulásának eszköze. Kifejezetten aggályos ezért, hogy - pusztán technikai nehézségekre hivatkozva - a választás, illetve a népszavazás napján külföldön tartózkodó, de a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgárok nem gyakorolhatják egyik legfontosabb politikai alapjogukat. A választójog ezen korlátozása emellett ellentétes lehet az 1976. évi 8. törvényerejû rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkével, ezért a belsõ jog és a nemzetközi kötelezettségek összhangjának biztosítása érdekében is szükséges az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének módosítása. A Javaslat egységes szempont alapján az országos jelentõségû szavazásokon (országgyûlési képviselõk és az Európai Parlament képviselõinek megválasztása, országos népszavazás) biztosítja, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok gyakorolhassák alapvetõ jogukat.

Az EK-Szerzõdés 19. cikk (1) bekezdése alapján az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával rendelkezõ minden személynek joga van ahhoz, hogy lakóhelyén a helyhatósági választásokon választó és választható legyen. Tekintettel arra, hogy a helyi népszavazásban és a helyi népi kezdeményezésben való részvétel joga a helyi önkormányzati választással rokonítható, a Javaslat ezen jogokat az uniós polgárok számára is biztosítja. A Tanács 1994. december 19-én elfogadott, 94/80/EK irányelvének 5. cikk 3. pontja alapján a tagállamok az önkormányzati tisztségviselõk vonatkozásában kiköthetik, hogy ezen tisztséget csak saját állampolgáraik tölthetik be. Mivel a magyar önkormányzati rendszerben a polgármester államigazgatási hatásköröket is ellát, indokolt, hogy a Javaslat az irányelvnek megfelelõ korlátozást tartalmazzon.

Az életvitelszerûen, tartósan és jogszerûen a Magyar Köztársaság területén élõ külföldi állampolgárokra a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény a bevándorolt kifejezést használta; a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény azonban ezen személyeket letelepedettnek nevezi. A jogszabályok fogalmi rendszerének megváltozása nem eredményezheti azt, hogy a bevándoroltaknak az Alkotmány által biztosított jogokat a letelepedettek ne élvezhessék, ezért a Javaslat a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán az aktív választójogot a letelepedettek részére is biztosítani kívánja. A Javaslat feloldja azt a közjogi ellentmondást, hogy míg a bevándoroltaknak (letelepedetteknek) aktív választójoga van a helyi önkormányzati választásokon, addig - a magyar állampolgárok közjogi jogállásához leginkább közelálló -elismert menekültek nem rendelkeznek választójoggal. Nemzetközi egyezményeink az elismert menekültek integrációját írják elõ, amihez a politikai közösségbe való beilleszkedésük is elengedhetetlen. A Javaslat a menekültek választójogát a bevándoroltakkal (letelepedettekkel) megegyezõen biztosítja.

A Javaslat kiegészíti az Alkotmány 70. §-át az európai parlamenti választásokon való aktív és passzív részvétel jogával. Az EK-Szerzõdés 19. cikk (2) bekezdése, valamint 190. cikke alapján az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával rendelkezõ minden személynek joga van ahhoz, hogy egy tagállam területén levõ lakóhelyén az európai parlamenti választásokon választó és választható legyen.

A választójog korlátozásának feltételeit a Javaslat a jelenleg hatályos szabályoknak megfelelõen tartalmazza, az uniós polgárok esetében azonban kimondja, hogy akit az állampolgársága szerinti államban választójogától megfosztottak, az választójogával a Magyar Köztársaságban sem élhet.

Az Alkotmány hatályos 70. § (4) bekezdése minden magyar állampolgár számára biztosítja a közügyek viteléhez való jogot. Tekintettel arra, hogy az egyes alapjogok - így az aktív és a passzív választójog, a népszavazásban és a népi kezdeményezésben való részvétel joga, a hivatalviselés joga, a kommunikációs alapjogok és az egyesülési jog - teljes egészében kitöltik a közügyek viteléhez való jog tartalmát, a Javaslat a közügyek viteléhez való jogot elhagyja az Alkotmány rendelkezései közül.

A Javaslat az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó, 70/I. §-ának pontosabb megfogalmazását adja. Míg - az Alkotmány szó szerinti értelmezése alapján - jelenleg a közteherviselés csak a magyar állampolgárokat terheli, a Javaslat szerint e kötelezettség minden természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetre kiterjedne.

A Javaslat az Alkotmány 71. § (1) bekezdését kiegészíti az európai parlamenti választásokra való utalással, valamint kimondja, hogy a többi választási törvényhez hasonlóan az Európai Parlament képviselõinek választásáról szóló törvény elfogadásához is a jelenlevõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. A megyei közgyûlés elnökévé a Javaslat szerint - a polgármesterekhez hasonlóan, az ott kifejtettek szerint - magyar állampolgár választható.

A Javaslat szerint ügydöntõ országos népszavazást kell tartani a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról. Tekintettel a népszavazás speciális voltára, valamint arra, hogy kiemelkedõ nemzeti érdek fûzõdik a népszavazás belátható idõn belül történõ sikeres lebonyolításához, a Javaslat szerint az Országgyûlés mint alkotmányozó hatalom a csatlakozásról szóló népszavazásra speciális szabályokat állapít meg. Ennek megfelelõen az alkotmányozó hatalom eltér az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdéseitõl, 30/A. § (1) bekezdésének d) pontjától, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 130. § (1)-(3) bekezdéseitõl, amikor úgy rendelkezik, hogy a népszavazás idõpontját és a népszavazásra bocsátandó kérdést az Országgyûlés határozza meg, amely döntéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A Javaslat rendelkezései fõszabályként a kihirdetés napján lépnek hatályba, a közösségi jog és a belsõ jog viszonyáról rendelkezõ, az MNB elnökének jogalkotási hatáskört biztosító, az Országgyûlés szerepérõl rendelkezõ és a választójogról rendelkezõ egyes szakaszok azonban csak a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lépnek hatályba.

A csatlakozásról szóló népszavazásra vonatkozó rendelkezések a csatlakozás napján okafogyottá válnak, ezért elõre rögzíthetõ, hogy ezek a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján hatályukat vesztik.

Az Alkotmány hatályos szövege több helyen, így a hatalom erõszakos gyakorlásának tilalmával, a rendkívüli helyzetekkel, a bíróságok és az ügyészségek feladataival és az Alkotmány mint norma címzettjeivel kapcsolatban pontatlanul fogalmaz, amikor csak a magyar állampolgárokra vonatkoztatja ezen rendelkezéseket. A Javaslat pontosítja ezért az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, 19. §-a (3) bekezdésének i) pontját, 19/E. §-ának (1) bekezdését, 35. §-a (1) bekezdésének a) és i) pontjait, 40/B. §-ának (2) bekezdését, 50. §-ának (1) bekezdését, 51. §-ának (1) és (3) bekezdéseit, valamint 77. §-ának (2) bekezdését.

A Javaslat az Alkotmány szintjén deregulációt hajt végre, amikor az alaptörvényt módosító, normatartalom nélküli törvényeket hatályon kívül helyezi.