A Parlament képe

SZEMÉLYI DÖNTÉSEK - KÖZJOGI TISZTSÉGVISELŐK MEGVÁLASZTÁSA

 

Bevezetés

Lezárva: 2013. október

A törvényhozás és a kormány ellenőrzése mellett az Országgyűlés jelentős feladata, hogy az Alaptörvény 1. cikk (1) bek. e pontja alapján megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét, továbbá a 16. cikk (3) bekezdése alapján a miniszterelnököt. Sarkalatos törvények alapján az Országgyűlés választja meg az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a Médiatanács elnökét és tagjait, és a Nemzeti Választási Bizottság hét tagját és három póttagját, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságának elnökét és tagjait, valamint a Független Rendészeti Panasztestület tagjait. A részletes szabályokat (a jelölésről, a szavazás módjáról, a szükséges szavazati arányról és a jelöltek bizottsági meghallgatásáról) az Országgyűlésről szóló törvény, vagy külön törvény rögzíti.

Azzal, hogy az Országgyűlés választja meg a közjogi tisztségviselőket, demokratikus legitimitást biztosít számukra, mivel megbízatásukat a nép által választott népképviseleti szervtől kapják. A választás nem teremt alá-fölé rendeltségi viszonyt az Országgyűlés és a megválasztott között. A legtöbb esetben azonban a parlament ellenőrzi az adott szerv tevékenységét. A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság kivételével az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők beszámolási kötelezettséggel tartoznak a parlamentnek.

Az Országgyűlés tisztségviselőinek (elnökének, alelnökeinek, jegyzőinek) és a bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról az Alaptörvény, a háznagy megválasztásáról az Országgyűlésről szóló törvény rendelkezik, és e törvény 6.§-a határozza meg a választás részletes szabályait is.

A jelölés

A köztársasági elnök jelöléséhez a képviselők legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. Több jelöltet is lehet állítani. Az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők többségét, így a miniszterelnököt, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt és az alapvető jogok biztosát, a Média Tanács elnökét és a Nemzeti Választási Bizottság tagjait a köztársasági elnök jelöli. Az Országgyűlés e célra alakult bizottságai jelölik az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, az ÁSZ elnökét, valamint a Médiatanács tagjait. A Független Rendészeti Panasztestület tagjait a rendészeti, valamint az emberi jogi ügyekkel foglalkozó bizottság együttesen jelöli. A frakciók jelölik a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottsága elnökét és tagjait, továbbá a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának tagjait. A frakcióvezetők indítványozzák (az előzetes politikai megállapodás alapján) az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztását. A javaslatot az alakuló ülésen a korelnök, a későbbiekben az Országgyűlés elnöke terjeszti a parlament elé. Egy tisztségre általában egy jelöltet szokás állítani. (Ritka kivétel volt, amikor 2010-ben két alkotmánybírói tisztségre nyolc jelöltet állított a jelölő bizottság.)

A jelöltek bizottsági meghallgatása

Az Országgyűlés által választott állami vezetők többségét megválasztásuk előtt a hatáskörrel rendelkező bizottságok meghallgatják, és a javaslatot véleményezik. Így például meghallgatják az Alkotmánybíróság elnökét és az alkotmánybírákat, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszék elnökét, valamint az ombudsmant. Nem előzi meg bizottsági meghallgatás a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Média Tanács elnökének és az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztását.

A meghallgatáson a jelölt bemutatkozik, majd válaszol a bizottság tagjainak kérdéseire. A meghallgatást követően a bizottságok rendszerint szavaznak a jelölt támogatásáról, a miniszterjelöltek esetében ezt a Házszabály elő is írja.

A választás

Az egyes törvények a közjogi tisztségek betöltéséhez különböző feltételeket is előírnak. Általános követelmény a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet (vagy másképp: a választójog megléte), esetenként erkölcsi bizonyítvány, meghatározott életkor, összeférhetetlenség (vagy annak megszüntetése). Az összeférhetetlenségi szabályok elsősorban a más hatalmi ágaktól való függetlenséget hivatottak biztosítani. Egyes tisztségeknél további feltétel a jogi diploma (alkotmánybíró, ombudsman, legfőbb ügyész, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke), meghatározott idejű szakmai gyakorlat vagy tudományos cím.

Mivel e közjogi tisztségeket az Országgyűlés tölti be, a megválasztás legfontosabb tényezője a bizalmi elv. A bizalom a megkívánt szavazati aránytól, és a parlamenti erőviszonyoktól függően a kormánypárti és ellenzéki oldal konszenzusán vagy csak a többség támogatásán nyugszik.

A vezető közjogi tisztségviselők megválasztását az Alaptörvény és a különböző törvények rendelkezésein túl az Országgyűlésről szóló törvény 44. §-a szabályozza. A választásról szóló határozati javaslatot - a jelölés alapján - az Országgyűlés elnöke vagy a jelölő bizottság terjeszti a T. Ház elé. 2000 óta, az ügyrendi bizottsági állásfoglalás alapján, ezekről a személyi javaslatokról az Országgyűlés vita nélkül határoz.

Változatos képet mutat a megválasztáshoz szükséges parlamenti többség meghatározása. A köztársasági elnök esetében ez különösen sajátos. A szavazás legfeljebb kétfordulós lehet, ahol az első fordulóban a megválasztáshoz abszolút kétharmados többség szükséges, míg a második fordulóban elegendő a szavazatok többségének elnyerése, függetlenül attól, hogy a szavazásban hányan vettek részt. A legtöbb vezető közjogi tisztségviselő esetében a megválasztás feltétele az összes képviselők legalább kétharmadának igen szavazata. (pl. az Alkotmánybíróság elnökénél és tagjainál, az ombudsmannál, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökénél, a legfőbb ügyésznél, az Állami Számvevőszék elnökénél). A Médiatanács elnökét és tagjait, valamint a Független Rendészeti Panasztestület tagjait a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával választja meg a T. Ház.

Az Országgyűlés saját tisztségviselőit egyszerű többséggel választja meg. A miniszterelnök megválasztásához, továbbá a bizalmatlansági és a bizalmi indítvány megszavazásához viszont abszolút többség (az összes képviselő több mint felének szavazata) szükséges. A személyi döntések esetében az Országgyűlés rendszerint titkos szavazással határoz.

Az eskütétel

Az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők az Országgyűlés előtt esküt, illetőleg fogadalmat tesznek. 2009 januárjáig az eskütételt illetően nem volt egységes törvényi szabályozás. A 2008. évi XXVII. törvény e hiányosságot pótolta és elrendelte az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők eskü-, illetőleg fogadalomtételét, és meghatározta annak szövegét is. A törvény ugyanakkor megerősítette, hogy más törvény eltérően is rendelkezhet, így az Országos Választási Bizottság tagjai, továbbá a Médiatanács elnöke és tagjai az Országgyűlés elnöke előtt tesznek esküt. A minisztereket a köztársasági elnök nevezi ki, de az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés előtt kell esküt tenniük.

A megbízatási idő

A vezető közjogi tisztségviselők megbízatása - a miniszterelnök kivételével - az országgyűlési választási ciklusnál hosszabb időszakra szól. Ez függetlenségük egyik biztosítéka is. Az Alaptörvény egyes vezető közjogi tisztségviselőknek (így az alkotmánybíráknak, a legfőbb ügyésznek, a Kúria elnökének, a Média Tanács elnökének) a megbízatását a korábbiakhoz képest hosszabb időben állapította meg. A köztársasági elnököt 5 évre, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit 6 évre, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, a Médiatanács elnökét és tagjait 9 évre, az alkotmánybírákat, az Állami Számvevőszék elnökét pedig 12 évre választja meg a parlament. (Az Alkotmánybíróság elnökének megbízatása alkotmánybírói hivatala lejártáig tart.) A vezető közméltóságok többsége e tisztségre rendszerint újraválasztható.

Az Országgyűlés tisztségviselői, a bizottsági tisztségviselők és tagok esetében a jelölés joga - a frakciók közötti megállapodásoknak megfelelően - a képviselőcsoportoké, így a megbízatás időtartama lényegében elhatározásuktól függ. Az Országgyűlés tisztségviselőjének, továbbá a bizottságok tisztségviselőjének és tagjának a lemondáson, illetve a felmentésen túl akkor is megszűnik a megbízatása, ha a frakcióból (amely őt jelölte) kilép, vagy a frakció kizárja tagjai sorából, továbbá, ha a frakció megszűnt.