A Parlament képe

A frakciók

Lezárva: 2013. szeptember

Bevezetés

 

Tartalom:

A frakciók megalakítása
Frakciók 1990-től 2010-ig
Frakciók a 2010-2014-es ciklusban
A frakciók feladatai
A frakciók szervezete és működése


A frakciók megalakítása

A pártok képviselőcsoportjai (a frakciók) a modern parlamentek, a parlamenti kormányzati rendszerek alapintézményei. A pártok éppen az Országgyűlésben működő képviselőcsoportjaik révén valósíthatják meg hatékonyan alkotmányos feladatukat, a népakarat közvetítését.

A frakciók a politikai véleményformálás, a vélemény egységes képviseletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy több száz szétszórt, egyéni vélemény helyett néhány egyértelmű álláspont, vélemény jelenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájában. A frakciószerveződés tehát jelentősen növeli a parlament működésének hatékonyságát és a stabilitását.

Az Alaptörvény szerint az országgyűlési képviselők tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint képviselőcsoportot alakíthatnak.

A Házszabály szerint az ugyanazon párthoz tartozó képviselők hozhatnak létre képviselőcsoportot.

Az 1990-94-es ciklus Házszabálya szerint legalább 10 képviselő alakíthatott képviselőcsoportot. Az 1994-ben elfogadott új Házszabály szerint ehhez már legalább 15 képviselő kellett. Az Alkotmánybíróság e rendelkezést 1998-ban alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, mivel megakadályozta a választási küszöböt (5%-ot) átlépő pártokat (1998-ban a MIÉP-et) abban, hogy frakciót alakítsanak, ha 15-nél kevesebb képviselőjük jutott be a parlamentbe. A frakcióalakítás szabályait ezért újból rendezni kellett volna a Házszabályban. Az e tárgyban benyújtott javaslatok azonban sem az 1998-2002-es, sem a 2002-2006-os ciklusban nem kapták meg a szükséges támogatást, így a frakcióalakításhoz szükséges létszámról a Házszabály továbbra sem rendelkezett. A mulasztást csak a 2007 decemberében elfogadott házszabály-módosítás orvosolta. E szerint frakciót legalább 10 képviselő alakíthat. De frakciót alkothatnak az ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők akkor is, ha számuk ugyan nem éri el a tizet, de pártjuk listáról szerzett mandátumot, feltéve ha közülük mindenki ehhez a képviselőcsoporthoz csatlakozik.

A Házszabály helyébe lépő, az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló, 2012. április 20-tól hatályos országgyűlési határozat a korábbiaknál szigorúbb feltételeket támaszt a frakcióalakításhoz. Eszerint csak azokhoz a pártokhoz (jogutódjához) tartozó képviselők alakíthatnak frakciót, amely pártok a képviselők előző választásán országos listát állítottak és mandátumot szereztek.

A 2013.szeptember 1-től hatályos házszabályi rendelkezések szerint, ha a közös listát állító és mandátumot szerző pártok közös frakciót alakítanak ehhez továbbra is 12 képviselő szükséges, de egy önálló országos listát állító párt már 3 képviselővel is alakíthat frakciót.

A képviselő csak egy frakciónak lehet tagja. A képviselő a frakcióból kiléphet, és a frakció is dönthet úgy, hogy valamely tagját kizárja. A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az így függetlenné vált képviselő azonban hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat. Voltak olyan ciklusok (így 1990-94-ben, illetve 1998-2002-ben), ahol a leggyakrabban a kormánypárti frakcióból, és voltak olyan ciklusok (így 1994-1998-as, a 2002-2006-os, a 2006-2010-es és a 2010-2014-es ciklusban), amikor az ellenzék frakcióiból vált ki a legtöbb képviselő.

Frakciók 1990-től 2010-ig

Egy-egy parlamenti ciklusban új frakciók is alakulhatnak, míg más frakciók megszűnhetnek. Nem csak az a párt alakíthat frakciót, amely indult a választásokon.

Az 1990-1994-es parlamenti ciklus alakuló ülésén hat frakció (a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt) jelentette be megalakulását, később az FKgP képviselőcsoportja kettévált (az egyik képviselőcsoport később megszűnt), a ciklus végére pedig a Magyar Igazság és Élet Pártja hozott létre új frakciót.

Az 1994-1998-as ciklusban ismét hat frakció (MSZP, SZDSZ, MDF, FKgP, KDNP, Fidesz, későbbi elnevezéssel: Fidesz - Magyar Polgári Párt) kezdte el munkáját a parlamentben, majd az MDF-ből kivált a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja, a ciklus végére pedig megszűnt a KDNP frakciója.

Az 1998-2002-es ciklus alakuló ülésén újra hat frakció (Fidesz, MSZP, FKgP, SZDSZ, MDF, MIÉP) jelentette be megalakulását és először 1990 óta e frakciómegoszlás a ciklus végéig megmaradt. Nem alakult, de nem is szűnt meg képviselőcsoport, bár az FKgP frakciója (kizárással vagy kilépéssel) tagjai jelentős részét elveszítette. A két-, illetve háromfős frakcióalakítási kísérletek nem vezettek eredményre, új frakció nem alakult.

A 2002-2006-os ciklus alakuló ülésén már csak négy képviselőcsoport jelentette be megalakulását (a kormánypárti MSZP és az SZDSZ, valamint az ellenzéki Fidesz és az MDF) és bár voltak kilépések és kizárások, e négy frakció működött a ciklus végéig.

A 2006-2010-es ciklus Országgyűlésének alakuló ülésen öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (MSZP, SZDSZ) és három ellenzéki (Fidesz, KDNP, MDF) frakció. (Bár a KDNP a választásokon közös jelölteket és közös listát állított a Fidesszel, de az Országgyűlésben önálló képviselőcsoportot alakított.) 2008. április 30-án az SZDSZ kilépett a kormányból, így képviselőcsoportja ellenzéki frakcióvá vált. 2009. márciusával megszűnt az 1990 óta folyamatosan működő MDF frakció. E ciklusban új frakció megalakítására a képviselők nem tettek kísérletet.

Frakciók a 2010-2014-es ciklusban

Az Országgyűlés május 14-ei alakuló ülésén öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (a Fidesz és a KDNP) és három ellenzéki frakció (MSZP, Jobbik, LMP). A Fidesz és a KDNP frakciószövetséget alakított.

Az alakuló ülés óta az MSZP frakciójából 11, a Jobbik frakciójából egy képviselő lépett ki. Az MSZP frakciójából kilépő 10 képviselő frakcióalakítási kísérlete (Demokratikus Koalíció) nem járt sikerrel, így tevékenységüket független képviselőként végzik a parlamentben. 2013. február 11-én az LMP frakciójából 8 képviselő kilépett, ezzel tagjainak száma a határozati házszabályban meghatározott 12 fő alá csökkent, s így a frakció 2013 februárjában megszűnt. A határozati házszabályi rendelkezések módosítása alapján az LMP 7 képviselője szeptember 1-től újból megalakította frakcióját.

A párt képviselőcsoportja

Képviselők száma

Frakcióvezető

Az alakuló ülésen

Jelenleg

Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

227

226

Lázár János
(2012. június 1-ig)
Rogán Antal
(2012. június 2-tól)

Kereszténydemokrata Néppárt

36

37

Harrach Péter

Magyar Szocialista Párt

59

48

Mesterházy Attila

Jobbik Magyarországért Mozgalom

47

43

Vona Gábor

Lehet Más a Politika

16

15
(2013. február 11-ig)
7
(2013. szeptember 1-től)

Schiffer András
(2012. január 14-ig)
Jávor Benedek
(2012. február 1-től
2012. november 19-ig)
Schiffer András
(2012. november 26-tól
2013. február 11-ig) Schiffer András
(2013. szeptember 1-től)

Független képviselő

1

27

 

A frakciók feladatai

A frakcióalakítás célja a képviselők országgyűlési tevékenységének összehangolása. A frakciók feladatai (jogosultságai) is alapvetően ezt szolgálják.

A plenáris (és bizottsági) vitában a képviselőcsoportok általában politikailag egységesen lépnek fel. A törvényjavaslatok és más indítványok támogatásáról vagy elutasításáról a frakciók állást foglalnak és tagjaiktól többnyire ennek megfelelő szavazást várnak el. A frakciófegyelmet különböző módon biztosítják.

A frakcióknak és vezetőiknek meghatározó szerepük van a parlamenti munka számos fontos kérdésében. Ilyen például a parlamenti tisztségviselők és a bizottságok tagjainak jelölése, a plenáris ülések napirendjének kialakítása. A képviselők a frakciók „delegáltjaiként" vesznek részt a parlamenti bizottságok munkájában. A plenáris ülés vitáinak szabályai is a frakciótagolásra épülnek, miszerint mindig más frakcióhoz tartozó képviselőnek kell szót adni, kormánypárti-ellenzéki változó sorrendben, illetőleg a limitált vitáknál képviselőcsoportonként egy-egy képviselő szólalhat fel.

A frakcióvezető feladata, hogy a képviselőcsoport véleményét különböző fórumokon képviselje, fontos kérdésekben ismertesse a frakció álláspontját a plenáris üléseken, intézze a frakció ügyeit, illetve biztosítsa a képviselők jelenlétét az Országgyűlés ülésein.

A frakcióvezetők számára a házszabályi rendelkezések jelentős jogosítványokat biztosítanak. Így például szavazati joggal tagjai a Házbizottságnak, javaslatot tehetnek a bizottságok által elutasított indítványok tárgysorozatba-vételére, megjelölhetik azokat a képviselőket, akik azonnali kérdéseket tesznek fel stb. Az Alaptörvény szerint az Országgyűlés feloszlatása előtt a frakcióvezetők véleményét is ki kell kérni.

A frakciók szervezete és működése

A házszabályi rendelkezések a frakciókkal kapcsolatban csak a legfontosabb, garanciális jelentőségű kérdésekre térnek ki: a frakció megalakítására, megszűnésére és gazdálkodására. Rendelkeznek arról is, hogy a frakció tagjai sorából vezetőt, helyetteseket és más tisztségviselőket választ. Ha a frakcióvezető akadályoztatva van, jogait a helyettese gyakorolja.

A frakciók szervezetének és a működésének részletes szabályait a frakció által elfogadott Alapszabály vagy Szabályzat határozza meg. A frakciószabályzatok nem jogi normák, de azáltal, hogy meghatározzák a képviselőcsoportok működését, szervezetét, befolyásolják a frakciótagok jogainak gyakorlását, lehetőségeit.

A plenáris és bizottsági ülésektől eltérően a frakciók a nyilvánosság kizárásával tanácskoznak. A frakcióüléseken készülnek fel a plenáris ülésekre, itt határozzák meg a különböző parlamenti témákban képviselt álláspontjukat és vitatják meg a szervezeti és a személyi ügyeiket.

A nagyobb frakciók a bizottsági tagozódáshoz is igazodó munkacsoportokban, illetve kabinetekben dolgozzák fel a parlamenti előterjesztéseket, készítik el, illetve egyeztetik a módosító javaslataikat és készülnek fel a bizottsági ülésekre. A kisebb frakciókban egy képviselő rendszerint több szakterületet gondoz, munkáját szakértők segítik.

A független képviselők 1990-től soha nem alakítottak frakciót (csak csoportot) az Országgyűlésben. A frakcióalakítás önmagában is ellentmondana a független képviselői „létnek", s erre 1994-től a Házszabály sem ad lehetőséget.